2012. május 6., vasárnap

Petőfi Sándor – Úti jegyzetek


Késmárk, 1902
A reformkor legnagyobb költője, Pe­tőfi Sándor az Alföld szülötte, verseiből a síkság, a róna szeretete sugárzik. Az Alföld című versének első versszaka azonban mégsem a síksággal, hanem a Kárpátokkal foglalkozik, még ha némileg negatív előjellel is. Mindenesetre ér­deklődése tárgya volt a hegység, melyet 1845 tavaszán keresett fel első ízben.

Ekkor majdnem 3 hónapot töltött a Szepességben, melynek során ellátogatott Késmárkra is. Sajnos ezt a kirándulását nem fogadta kegyeibe az időjárás, és mivel a kirándulás egy felhős, esős napon történt, a költő csak a másnap reggeli továbbindulás előtt pillanthatta meg a hegyeket. A szepes­ségi kirándulásról írta 1845 júliusában Úti jegyzetek c. prózai művét, amelyben úti­naplószerűen írja le az utazás részleteit. Ebben a műben így ír a Késmárkról való továbbindulásról:
„Azonban szerencsémre másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte. Gyönyörittasan szemléltem egy darabig… mert aztán fölriadt – tán a kocsizör­gésre – s mintegy elszégyenülve burkolta magát köd-paplanába… a Tátra… a szép le­ány.”
Gyönyörű sorok ezek a Tátráról, amelynek szépségét gyakorlatilag csak percekig élvezhette.  Két évvel később még egyszer utazást tett a Felvidéken, bár a Tátrát ekkor sem látogatta meg, így sajnos egyetlen, Petőfi romantikus stílusában íródott vers sem születhetett a Tátráról. Azt hiszem, sokunk nevében mondhatom, sajnálhatjuk….

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...