![]() |
| Késmárk, 1902 |
A reformkor legnagyobb költője,
Petőfi Sándor az Alföld szülötte, verseiből a síkság, a róna szeretete
sugárzik. Az Alföld című versének első versszaka azonban mégsem a síksággal,
hanem a Kárpátokkal foglalkozik, még ha némileg negatív előjellel is. Mindenesetre
érdeklődése tárgya volt a hegység, melyet 1845 tavaszán keresett fel első
ízben.
Ekkor majdnem 3 hónapot töltött a Szepességben, melynek során
ellátogatott Késmárkra is. Sajnos ezt a kirándulását nem fogadta kegyeibe az
időjárás, és mivel a kirándulás egy felhős, esős napon történt, a költő csak a
másnap reggeli továbbindulás előtt pillanthatta meg a hegyeket. A szepességi
kirándulásról írta 1845 júliusában Úti jegyzetek c. prózai művét, amelyben útinaplószerűen
írja le az utazás részleteit. Ebben a műben így ír a Késmárkról való
továbbindulásról:
„Azonban szerencsémre
másnap reggel korán indultunk; ott feküdt még a Tátra egész pompájában, mint
valami alvó szép leány, ki álmában lehányta takaróját, mely bájait leplezte.
Gyönyörittasan szemléltem egy darabig… mert aztán fölriadt – tán a kocsizörgésre
– s mintegy elszégyenülve burkolta magát köd-paplanába… a Tátra… a szép leány.”
Gyönyörű sorok ezek a Tátráról,
amelynek szépségét gyakorlatilag csak percekig élvezhette. Két évvel később még egyszer utazást tett a
Felvidéken, bár a Tátrát ekkor sem látogatta meg, így sajnos egyetlen, Petőfi
romantikus stílusában íródott vers sem születhetett a Tátráról. Azt hiszem,
sokunk nevében mondhatom, sajnálhatjuk….
