390 évvel ezelőtt, 1621. október 31-én hunyt el Johannes
Bocatius (1568-1621). Johann Bock néven Németországban, a lausitzi Vetschau
városában született. Drezdában, majd a csehországi Jihlavában tanult, azután
tanárát követve 1590-ben Magyarországra jött. 1593-ban az eperjesi evangélikus
iskola rektora lett. Rektori évei alatt, Bocatius határozott kérésére 1596 és
1600 között Kunisch Ádám, a késmárki líceum rektora rendszeresen vezette az
eperjesi és késmárki diákokat a Tátrába.
1596-ban rövid ideig Wittenbergben
tanult és magiszteri fokozatot szerzett. 1598-ban Rudolf császár koszorús
költővé avatta és nemességet adományozott neki. 1599-ben a kassai iskola
vezetését bízták rá, de rövidesen városi jegyző, majd főbíró lett. 1604-ben
megnyitotta városa kapuit Bocskai hadai előtt. Fejedelme 1606-ban követségbe
küldte Németországba, de Rudolf császár elfogatta, és Prágában raboskodott
évekig. 1610-ben felesége segítségével megszökött a börtönből (felesége, aki a
várban cselédnek állt be, kenyérbe rejtett kötélhágcsót juttatott be cellájába),
ám korábbi rangját többé már nem nyerte vissza. 1613-tól ismét a kassai iskolát
igazgatta, 1618-ban azonban életkora miatt lemondott a hivataláról. 1621-ben
Bethlen Gábort kísérte a nikolsburgi béketárgyalásokra, amikor útközben, a morvaországi
Uhersky Brod-ban meghalt.
