![]() |
| Fehér-patak-völgye |
A Szlovák Paradicsom területe
Ø Az Alacsony-Tátrát K-ről lezáró hegység Szlovákia K-i részén található, a Szlovák-érchegységhez (korábban Gömör-Szepesi-érchegység) tartozik, a Szepes-Gömöri-karszt É-i részének főleg mészkő alkotta legnagyobb és legpompásabb része.
Ø Ny-ról az Alacsony-Tátra, É-ról a Hernád-medence, míg K-en a Hernád-völgye határolja, évszázadok óta természetes határt képez az É-ra fekvő Szepesség (az egykori Szepes vármegye) és a D-re fekvő Gömör (az egykori Gömör és Kis-Hont vármegye) között
Ø A hegységet a MKE Iglói Osztálya 1890-ben szigorúan védett szarvas rezervátummá nyilvánította. 1930-ban az akkori természetvédő egyletek tiltakozása révén sikerült megakadályozni a hegységben a kíméletet nem ismerő fakitermelést, amelynek addigra néhány szurdok már áldozatául esett.
Ø 1964-ben védett területté, 1988-ban nemzeti parkká nyilvánították. A nemzeti park belső, legmagasabb szinten védett területe 19.763 hektár, melyet 13.011 hektár kiterjedésű, szintén védett övezet vesz körül. A nemzeti park K-Ny-i hosszúsága 26 km, É-D-i szélessége pedig 18 km.
Ø A hegységet mintegy 300 km hosszú jelzett turistaúton járhatjuk be széltében-hosszában, ebből mintegy 100 km hegyvidéki, szakadékos területeken halad keresztül. A Szlovák Paradicsom ösvényein 356 m vaslétra, több mint 1000 m doronglétra, 335 sziklalépcső, 687 m vaslánc, 114 m sziklajárda és 84 m vashíd található.
Elnevezése
Ø A 20. század elején három külön hegységként szerepelt a köztudatban. A Gömör-Szepesi-érchegység egymástól elkülönült részeiként a D-i részt Dobsinai- (vagy Sztracenai-) hegyeknek, az ÉNy-i területet Káposztafalvi-mészkőhegységnek, míg a K-i részt Iglói-hegyeknek nevezték. A korszak turistái a legkorábban megismert, egyik leglátványosabb része után Hernád-áttörés néven ismerték.
Ø A terület ma használt elnevezését Hajts Bélának, a MKE Iglói Osztálya elnökének köszönhetjük, aki az Igló környéki hegyeket illetően meghonosította a „Paradicsom” nevet, mint "Felső-Magyarország Paradicsoma". Mai szlovák elnevezése (Slovenský raj) először 1921-ben, Gustav Nedobrý iglói tanár cikkében jelent meg ebben a formában
Jellegzetességei
Ø A szurdokok mindegyikében patakokat, kisebb-nagyobb vízeséseket, zúgókat találunk, hiányoznak azonban a hegységből a más hegyvidékeken megszokott tavak. A Szlovák Paradicsomban természetes tavat nem találunk, túráink során azonban elhaladunk néhány mesterségesen kialakított víztározó mellett, ezek közül a legismertebb a hegység D-i turistaközpontja mellett található Gölnici-víztározó. Ezt a Gölnic vizének feltorlasztásával 1956-ban hozták létre, eltüntetve ezzel az egykoron itt lévő Kisistvánd és Imrikfalva településeket.
Ø Geológiai felépítéséből adódóan a karsztos Szlovák Paradicsom aránylag gazdag forrásokban. Túráink során a hegységben több forrás mellett is elhaladunk, ezek egy részét kis védőtetővel tették láthatóvá, esetleg kifolyócsővel is ellátták. Felhívnám azonban a figyelmet, hogy a Szlovák Paradicsom forrásainak és patakjainak vize a nagy látogatottság miatt erősen szennyeződött, ezért nem iható!
Ø A nemzeti park turisták körében legnépszerűbb szurdokvölgyeiben számtalan vízesés, zúgó, csobogó látványában gyönyörködhetünk túráink során. Fontos tudnivaló, hogy egy vízesés magasságának megállapításánál a legalsó és a legfelső sziklalépcső közötti magasságkülönbséget veszik figyelembe, és egy vízesés több, egymás utáni sziklalépcsőből is állhat.
Ø A vízesések a Hernád-áttöréshez hasonlóan télen általában megfagynak, jégcsapokká, jégeséssé változnak. Emiatt a téli időszakban is sok turista fordul meg a szurdokvölgyekben, kellően hideg idő esetén téli túráink során számtalan alkalommal találkozhatunk jégmászókkal is.
Földtörténeti kialakulása
Ø A főként mészkőből és dolomitból felépülő hegységben a folyóvizek évezredes munkájának következtében különféle mészkőképződmények, hatalmas fennsíkok, szédítően magas sziklafalakkal határolt mély szurdokvölgyek, szakadékok, számtalan üreg és számos barlang alakult ki.
Ø A hegység két nagy folyója, É-on a Hernád, valamint D-en a Gölnic az évezredek során a mészkőtakaróba vájták medrüket, és ezzel gyakorlatilag kialakították a terület természetes határait. Közös bennük, hogy útjuk egy szakaszán keskeny kanyont vágtak a mészkőbe, kialakítva ezzel É-on a méltán híres Hernád-áttörés, D-en pedig a Sztracenai-völgy kanyargó völgyeit. Eközben e két folyót vizükkel tápláló kisebb patakok kisebb-nagyobb völgyekre, szurdokokra szabdalták fel a tájat, kialakítva ezzel a hegység mai arculatát.
Feltárása
Az első út a hegység belsejébe
Ø Az első utat a hegység belsejébe a karthauzi kolostor perjelje, Monasser János építtette 1454-ben a Menedékkő-fennsíkon álló kolostorhoz, ez volt az un. „hegyre vezető új út”.
Ø A 18. században az utak építését az akkori tulajdonos Csáky család folytatta, ők építtették a Szlovák Paradicsom egyik ismert turistaútját a Glatz-utat. A Csáky családtól a bányákat és kohókat Coburg Ferdinánd herceg vásárolta meg, aki 1840-ben a Sztracenai-völgyben kocsiutat építtetett az ott létesített vaskohókhoz.
Ø A terület feltárása a MKE megalakulása, vagyis 1873 után vett nagyobb lendületet, 1882. február 26-án alakult meg a MKE helyi szervezete.
Az első leírás a hegységről
Ø 1878-ben jelent meg az első leírás a terület szépségeiről az MKE évkönyvében.
Ø 1891-ben Iglóra helyezték át a MKE székhelyét. A XIX. század utolsó évtizedétől kezdődően fokozatosan feltárták a hegység völgyeit, járhatóvá tették legszebb szurdokait, megközelíthetővé téve ezzel a gyönyörű vízeséseket, hatalmas sziklafalakat.
Ø A legismertebb szurdokok feltárása után, 1912-től kezdődően Karoliny Mihály és Hajts Béla vezetésével hozzáláttak az addig feltárt szurdokokba vezető turistaösvények módszeres jelöléséhez. 1924-ben az iglói vasúti fűtőház munkásai, az un. „fekete gárda” megkezdték a régi, fából készült létrák és hidak fémlétrákkal és hidakkal való cseréjét a szurdokokban.
Ø A hegység feltárásban és népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett személyek közül legjelentősebb Róth Márton és Hajts Béla. Életükben és munkásságukban sok közös vonást találhatunk, azonosak abban is, hogy mindketten az iglói temetőben nyugszanak, illetve mindkettőjüknek emléktáblát állított a hálás utókor a hegységben.
Az első térkép
Ø Az első térképet 1924-ben, a másodikat 1925-ben adták ki a Szlovák Paradicsom jelzett turistaútjairól.
Az első turistakalauz
Ø 1936-ban Iglón jelent meg, Edmond Nemček szerkesztésében.
