Immár több mint egy év eltelt Laco Kulanga, a „Teherhordók királya” és a Kő-pataki menedékház (Skalnatá chata) legendás gondnokának halála óta, aki 2020. szeptember közepén, 71 éves korában váratlanul hunyt el. A közkedvelt menedékház működtetését fia, Pavol vette át. A már életében a tátrai legendák között elismert teherhordó egy alkalommal csaknem 208 kg-ot vitt föl a Zamkovszky menedékházba (Zamkovského chata). Halála évfordulóján fia, Pavol édesapja tiszteltére fotókiállítást rendezett Kulanga életéről és találkozót szervezett a régi barátokkal.Édesapjával kapcsolatos gyerekkori emlékei a Zamkovszky menedékházhoz kapcsolódnak. Azt a menedékházat korábban Ladislav Kulanga vezette, és életének első éveitől kezdve itt nőtt fel Pavol is. „Emlékszem a kirándulók sokaságára, a baráti társaságokra és rajongókra, akik reggeltől estig megfordultak a menedékházban, és sokszor le akartak ülni édesapámmal beszélgetni. Most, sok év elteltével értem meg, hogy mennyire igénybe vehette őt nap mint nap ennyi emberrel kommunikálni, hiszen az embernek nincs ehhez minden nap hangulata” – emlékszik vissza az édesapja mellett töltött évekre Pavol Kulanga. A teherhordó csúcstartó rendkívül szerény körülmények közül érkezett a Tátrába, aki alacsony és törékeny termete ellenére jégkorong kapus volt és atletizált is. A menedékházak akkori vezetői eleinte az alantasabb munkákat végeztették vele, amit mások nem akartak vagy nem tudtak megcsinálni. Laco Kulanga azonban fokozatosan az egyetlen teherhordó lett, aki a szélsőségesen nehéz terheket is elbírta. Más rekordok mellett egyszer a Kő-pataki menedékháztól a kötélpálya „Start” közbenső állomásáig a hihetetlennek hangzó 211 kg-os terhet szállított le. „"Édesapámnak volt a legmagasabb hordkerete a Tátrában. Mikor kisfiúként mellette lépkedtem, megfigyeltem, hogy akár nappal, akár éjszaka milyen könnyedén birkózott meg a 100 kg fölötti súlyokkal” – ecseteli Pavol édesapja elszántságát.
A fiatalabbik Kulanga mindig is csodálta édesapja tökéletes biztonságát. A teljesen megrakott hordkeret alatt minden lépést megfontolt, sohasem sietett sehova. Számára csak a cél elérése volt fontos. Laco Kulanga fia emlékszik édesapja első komolyabb medvekalandjára is. „Miután beüzemelték a Zamkovszky menedékház vízturbináját, az eleinte gyakran elromlott. A vizet a menedékháztól távolabbról, hosszabb csővezetéken keresztül vezették le a házhoz, a turbina pedig a menedékház alatt volt. Emlékszem, bár akkor éppen nem tartózkodtam a házban, hogy édesapám egyszer éjszaka lement valamit megjavítani a turbinához, de már nem jött vissza a házba, mert a turbina körül egy medve ólálkodott. Így apám reggelig ott maradt, és kétoldali tüdőgyulladást kapott” – írja le a természet kérlelhetetlenségét.
Ladislav Kulanga 1993-ban került a Kő-pataki menedékházba, és fokozatosan elkezdte felújítani és átépíteni a házat. A menedékházban végzett munka az áru beszerzéstől kezdve a WC takarításig minden tevékenységet magában foglalt. Apja Pavol szavai szerint nonstop, hét napon keresztül a menedékházban tartózkodott. „Nem tudott máshol élni. Minden ilyen próbálkozása sikertelen volt” – mondja a menedékház egykori vezetőjének fia. A tátrai rekordert az sem térítette el a magas-tátrai életmódtól, hogy 2008-tól kezdve a menedékházat rendszeresen látogatni kezdte egy medve. A medve abba szobába is bement, amelynek egyetlen ablaka sem volt. Onnantól kezdve félt minden gyanús zajtól, éjszaka kevesebbet aludt, ami felőrölte az erejét is. Sosem hagyta el tartósan a menedékházat, még az ilyen kellemetlen tapasztalatok ellenére sem.
Édesapja váratlan halálát követően a menedékház vezetését fia vette át. „Gyorsan át kellett gondoljam, hogy mit akarok kezdeni a házzal. Már korábban is sok ötlet volt a fejemben, hogy mit kellene átalakítani, hogy jobban szolgálja a turistákat. Mivel édesapám már idősebb volt, nehezen engedett meg bármiféle változtatást a menedékházon, minden kérdést fél éven keresztül kellett egyeztetnünk” – mondja mosolyogva a ház vezetője. Célja hogy tovább dolgozzon a menedékház megújításán, és ez segítőkész emberek segítségével jól is halad. A menedékházba új központi fűtést vezettek be, az ablakok, ajtók nagy részét kicserélték és kompletten felújították a szennyvízelvezetést és tisztítást. A menedékház folyamatosan üzemel és üzemelt még a koronavírus-zárlat alatt is. „Az ablakon keresztül szolgáltunk ki, szükségünk volt a bevételekre a további rekonstrukcióhoz. Ezek sajnos nehezen jöttek, de ha az embernek van kitűzött célja, akkor tennie kell érte, és reménykedni, hogy jobbra fordul” – teszi hozzá Pavol Kulanga.
A menedékház egykori vezetőjének fia szerint édesapjának sok barátja volt Szlovákiában és Csehországban, az akkor érvényes járványügyi korlátozások miatt azonban közülük sokan nem vehettek részt a búcsúztatásán. „A barátai megkerestek, hogy tarthatnánk-e egy baráti emléktalálkozót a menedékházban. Mivel 202-ban folyamatosan komplikációk adódtak, így akkor azt válaszoltam, hogy majd jövőre találkozunk. Végül a találkozó időpontját 2021. október 17-re tűztem ki” – mondta Pavol Kulanga. A találkozón Janko Vernarčík is elígérkezett, akit Ladislav Kulanga eredetileg csak egy szezonra alkalmazott a Zamkovszky menedékházban, de azóta is ott dolgozik. Szeptember közepétől a menedékház belső terében fotógyűjteményt állítottak ki, amely bemutatta Ladislav Kulanga életét gyerekkorától kezdve egészen addig, amikor már a magashegyi menedékházakban dolgozott. „Rádöbbentem, hogy mennyi történet rejlik minden egyes fénykép mögött, és milyen nagy kár lenne, ha ezek a történetek elmeséletlenül maradnának” – mesél az ötletről Pavol. Ezért a menedékházban azon az asztalon, amely mellett oly gyakran üldögélt a tátrai rekorder is, elhelyeztük a „Történetek dobozát”, melybe mindenki, akinek volt valamilyen közös élménye Ladislav Kulangával, bedobhatja a dobozba a papírra vetett történetet. „Meglátjuk mi lesz majd belőle, és milyen módon terjesztjük majd ezeket a történeteket” – zárta a beszélgetést Pavol Kulanga.
Forrás és fotó: https://spis.korzar.sme.sk
