Már nem keresi az okot, miért távozik a Hosszú-tavi menedékházból Hír
Nagy Árpád
2021/01/04
Hirdetés
A
korábbi bérlő, Dominika Dejczöová öt évet töltött a Hosszú-tavi menedékházban
(Zbojnícká chata), majd 2020. november 1-jén Miki Knižka teherhordó váltotta.
Az alábbi interjúban beszél további terveiről, arról az érzésről, hogy miért
nem sikerült a pályázat, és arról, hogy mi hiányzik neki leginkább a
menedékházban végzett munkából. Hogy
van? Milyen érzés öt év után befejezni a menedékházban? -
Szomorú vagyok, hiányzik a völgy, de bevallom, hogy fáradt vagyok. Kicsit korán
van, a helyzet még nem teljesen tisztázódott. Megpróbálom lekötni a
gondolataimat, hogy ne gondolkodjak rajta túl sokat, de úgy gondolom, hogy
amikor egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik. Milyen
tervei vannak, tudja már, hogy mit fog csinálni? - Még
egy évig szeretnék otthon maradni gyesen, bepótolni a kiesett időt a
kisfiammal, de lassan azért munkát keresek. Amíg el nem tűnnek a rendszeres
munkához kötődő szokásaim és amíg nem lustulok el. Részt
vett a bérlők kiválasztási folyamatában, ahol végül kudarcot vallott. Hogy zajlott
ez? - Lényegében
láthatatlanul. Mindannyian elküldtük az ajánlatainkat, majd a beadási határidőt
követően kiválasztották a három legjobb ajánlatot, és személyes interjúra hívtak
minket Pozsonyba. Ott mindenkitől megkérdezték az őket érdeklő részleteket,
majd kiválasztották a győztest. Gondolkodott
rajta, miért nem sikerült? Megvan a magyarázat? -
Természetesen, gondolkodtam, a kelleténél is többet. De hiába, mert nem jöttem
rá semmire. Csak benyomásaim vannak, melyeket senki nem fog megerősíteni. Nem
tudom a hivatalos okot, miért nem folytathatom a menedékházban, de már nem is
keresem. A
kiválasztási folyamat során volt valami jele, vagy volt olyan érzése, hogy nem
sikerülhet? -
Nem, nem voltak kétségeim. Épp ellenkezőleg, vártam a változásokat, amelyek a menedékházra
vártak. Ön
szerint mennyire száított a kiválasztási folyamatban, hogy Ön nő? Egy
interjúban ezt vázolta fel a kudarc lehetséges okaként. -
Ez az egyik feltételezésem. Feleség, anya és így tovább. De ahogy mondom, nem
tudom, hogy ez volt-e az igazi ok. Ha öt
év után összefoglalja a bérlőként végzett munkádat, megfelelő munka ez egy nő
számára? Vagy érezte azt valaha, hogy a fejére fog nőni? Ami minden bizonnyal megtörténhet
egy férfi bérlővel és bármilyen munkával kapcsolatban is, de ez fizikailag mégis
csak megterhelő munka. - Azt
gondolom, hogy a nők ugyanolyan kemények lehetnek a nehéz munkában, mint a
férfiak. Sőt, sehol sincs az leírva, hogy a fizikailag megterhelő
tevékenységeket feltétlenül férfiaknak kell elvégezni. Ez inkább a menedzselésről
szól. Természetesen egyes helyzetekben átcsaptak a hullámok a fejem fölött.
Hiányoztak a hétvégék, az ünnepek, amikor együtt a család, de ezeket pótolták a
körülöttem lévő hegyek és abszolút az a nagyszerű idő, amikor havazott. A völgy
fehér paplanban, számomra ez a tökéletes szenvedély. Milyen
gyakran találkozott olyan megjegyzésekkel, miszerint egy nő ne legyen menedékház
bérlő és nem kellene a hegyekben dolgoznia? -
Nem tudom, személy szerint nem túl gyakran. Ez elég „kényes téma”. Megpróbál
maj öt év múlva újra bejelentkezni a menedékházért? - Ma
még azt sem tudom, hogy karácsonykor a szüleimmel vagy otthon leszek-e (a
beszélgetés december 8-án készült – a szerk.), ezért erre a kérdésre most nem
tudok válaszolni. Attól függ, mi történik velem addig. Ha lesz olyan munkám,
amit élvezni fogok, akkor valószínűleg nem. A
Magas-Tátra melyik menedékházában szeretne még esetleg dolgozni? - Erre
egyértelmű a válaszom. Nekem a Hosszú-tavi menedékház a kedvencem. Hogyan
búcsúzott el a munkatársaktól? - Nagy
terveink voltak, de a koronavírus kissé megváltoztatta a helyzetünket. Legtöbbjükkel,
mivel kapcsolatban vagyunk, barátok maradtunk. Ismeri
Miki Knižkát, az új bérlőt? -
Igen, természetesen, már jó néhány éve. Beszélt
vele arról, hogy milyen tervei vannak a házzal? -
Tudom, hogy nagyok, ahogy felvázoltam, maga a ház rekonstrukcióra vár. Korszerűbb
ötletei vannak, mint nekem, mi kicsit más dolgokat oldottunk meg együtt. Öt
évig voltál a menedékházban. Milyen változások történtek ez alatt az idő alatt? -
Bár maga a menedékház viszonylag új épület, több dologra is figyelni kellett. Minden
bizonnyal a legfontosabbak közé tartozik a kazán és a hozzá tartozó melegvízhálózat
cseréje, az új elektromos rendszer és napelemek, a kiszolgáló helyiségek és egy
turistakonyha főzéshez. Ez azonban nem csak fizikai dolgokról szól, úgy
gondolom, hogy a vendégek vagy a háziak a hangulat és a konyhánk miatt
szerettek visszatérni a menedékházba. Mi
hiányzik a legjobban a bérlői munkából? - A
hegyek, a völgy, az emberek, az esték a menedékházban, a beszélgetések,
kulináris partik a fiúkkal, az esti síelések és még sok minden más. Maga az élet
a menedékházban, amely nem hasonlítható össze az „lenti” élettel. A
másik oldalról nézve mi az, ami nem fog hiányozni a bérlői munkából? -
Minden tevékenység fontos volt, és bár például nem mindig ültem lelkesen a
számítógép elé, az eredménnyel összehasonlítva elenyésző idő volt. Összegezve
mennyi időt töltött a házban? Milyen gyakran volt ott? -
Ezt nehéz felmérni, mert az életem ilyen rövid idő alatt is tele volt nagy
változásokkal. Pontosan annyi időt töltöttem ott, amennyit csak tudtam. Néha
többet is lehettem volna, néha viszont kevesebbet. Forrás:
https://spis.korzar.sme.sk