Már nem keresi az okot, miért távozik a Hosszú-tavi menedékházból Hír

A korábbi bérlő, Dominika Dejczöová öt évet töltött a Hosszú-tavi menedékházban (Zbojnícká chata), majd 2020. november 1-jén Miki Knižka teherhordó váltotta. Az alábbi interjúban beszél további terveiről, arról az érzésről, hogy miért nem sikerült a pályázat, és arról, hogy mi hiányzik neki leginkább a menedékházban végzett munkából.
 
Hogy van? Milyen érzés öt év után befejezni a menedékházban?
- Szomorú vagyok, hiányzik a völgy, de bevallom, hogy fáradt vagyok. Kicsit korán van, a helyzet még nem teljesen tisztázódott. Megpróbálom lekötni a gondolataimat, hogy ne gondolkodjak rajta túl sokat, de úgy gondolom, hogy amikor egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik.
 
Milyen tervei vannak, tudja már, hogy mit fog csinálni?
- Még egy évig szeretnék otthon maradni gyesen, bepótolni a kiesett időt a kisfiammal, de lassan azért munkát keresek. Amíg el nem tűnnek a rendszeres munkához kötődő szokásaim és amíg nem lustulok el.
 
Részt vett a bérlők kiválasztási folyamatában, ahol végül kudarcot vallott. Hogy zajlott ez?
- Lényegében láthatatlanul. Mindannyian elküldtük az ajánlatainkat, majd a beadási határidőt követően kiválasztották a három legjobb ajánlatot, és személyes interjúra hívtak minket Pozsonyba. Ott mindenkitől megkérdezték az őket érdeklő részleteket, majd kiválasztották a győztest.


Gondolkodott rajta, miért nem sikerült? Megvan a magyarázat?
- Természetesen, gondolkodtam, a kelleténél is többet. De hiába, mert nem jöttem rá semmire. Csak benyomásaim vannak, melyeket senki nem fog megerősíteni. Nem tudom a hivatalos okot, miért nem folytathatom a menedékházban, de már nem is keresem.
 
A kiválasztási folyamat során volt valami jele, vagy volt olyan érzése, hogy nem sikerülhet?
- Nem, nem voltak kétségeim. Épp ellenkezőleg, vártam a változásokat, amelyek a menedékházra vártak.
 
Ön szerint mennyire száított a kiválasztási folyamatban, hogy Ön nő? Egy interjúban ezt vázolta fel a kudarc lehetséges okaként.
- Ez az egyik feltételezésem. Feleség, anya és így tovább. De ahogy mondom, nem tudom, hogy ez volt-e az igazi ok.
 
Ha öt év után összefoglalja a bérlőként végzett munkádat, megfelelő munka ez egy nő számára? Vagy érezte azt valaha, hogy a fejére fog nőni? Ami minden bizonnyal megtörténhet egy férfi bérlővel és bármilyen munkával kapcsolatban is, de ez fizikailag mégis csak megterhelő munka.
- Azt gondolom, hogy a nők ugyanolyan kemények lehetnek a nehéz munkában, mint a férfiak. Sőt, sehol sincs az leírva, hogy a fizikailag megterhelő tevékenységeket feltétlenül férfiaknak kell elvégezni. Ez inkább a menedzselésről szól. Természetesen egyes helyzetekben átcsaptak a hullámok a fejem fölött. Hiányoztak a hétvégék, az ünnepek, amikor együtt a család, de ezeket pótolták a körülöttem lévő hegyek és abszolút az a nagyszerű idő, amikor havazott. A völgy fehér paplanban, számomra ez a tökéletes szenvedély.
 
Milyen gyakran találkozott olyan megjegyzésekkel, miszerint egy nő ne legyen menedékház bérlő és nem kellene a hegyekben dolgoznia?
- Nem tudom, személy szerint nem túl gyakran. Ez elég „kényes téma”.
 
Megpróbál maj öt év múlva újra bejelentkezni a menedékházért?
- Ma még azt sem tudom, hogy karácsonykor a szüleimmel vagy otthon leszek-e (a beszélgetés december 8-án készült – a szerk.), ezért erre a kérdésre most nem tudok válaszolni. Attól függ, mi történik velem addig. Ha lesz olyan munkám, amit élvezni fogok, akkor valószínűleg nem.
 
A Magas-Tátra melyik menedékházában szeretne még esetleg dolgozni?
- Erre egyértelmű a válaszom. Nekem a Hosszú-tavi menedékház a kedvencem.
 
Hogyan búcsúzott el a munkatársaktól?
- Nagy terveink voltak, de a koronavírus kissé megváltoztatta a helyzetünket. Legtöbbjükkel, mivel kapcsolatban vagyunk, barátok maradtunk.
 
Ismeri Miki Knižkát, az új bérlőt?
- Igen, természetesen, már jó néhány éve.
 
Beszélt vele arról, hogy milyen tervei vannak a házzal?
- Tudom, hogy nagyok, ahogy felvázoltam, maga a ház rekonstrukcióra vár. Korszerűbb ötletei vannak, mint nekem, mi kicsit más dolgokat oldottunk meg együtt.
 
Öt évig voltál a menedékházban. Milyen változások történtek ez alatt az idő alatt?
- Bár maga a menedékház viszonylag új épület, több dologra is figyelni kellett. Minden bizonnyal a legfontosabbak közé tartozik a kazán és a hozzá tartozó melegvízhálózat cseréje, az új elektromos rendszer és napelemek, a kiszolgáló helyiségek és egy turistakonyha főzéshez. Ez azonban nem csak fizikai dolgokról szól, úgy gondolom, hogy a vendégek vagy a háziak a hangulat és a konyhánk miatt szerettek visszatérni a menedékházba.
 
Mi hiányzik a legjobban a bérlői munkából?
- A hegyek, a völgy, az emberek, az esték a menedékházban, a beszélgetések, kulináris partik a fiúkkal, az esti síelések és még sok minden más. Maga az élet a menedékházban, amely nem hasonlítható össze az „lenti” élettel.
 
A másik oldalról nézve mi az, ami nem fog hiányozni a bérlői munkából?
- Minden tevékenység fontos volt, és bár például nem mindig ültem lelkesen a számítógép elé, az eredménnyel összehasonlítva elenyésző idő volt.
 
Összegezve mennyi időt töltött a házban? Milyen gyakran volt ott?
- Ezt nehéz felmérni, mert az életem ilyen rövid idő alatt is tele volt nagy változásokkal. Pontosan annyi időt töltöttem ott, amennyit csak tudtam. Néha többet is lehettem volna, néha viszont kevesebbet.
Forrás: https://spis.korzar.sme.sk