Az előttünk álló, nyár
eleji időszakban a korábbi évekhez hasonlóan tátrai túráink tervezése,
kivitelezése során fokozottan figyelni kell a napközben kialakuló viharokra.
Elevenítsük most fel azokat a legfontosabb ismereteket, melyek szükségesek
annak érdekében, hogy hirtelen ránk törő vihar esetén tisztában legyünk a
követendő viselkedéssel.
Olyan napokon,
amelyekre a meteorológiai előrejelzések egyértelműen viharokat jósolnak, a
legjobb, ha nem indulunk magashegyi túrára. A hegyekben azonban az időjárás pillanatok
alatt megváltozhat, így nem biztos, hogy a közeledő vihar előtt időben
biztonságos helyre tudunk jutni. A túra tervezése során ügyeljünk arra, hogy a
lehető legkisebbre csökkentsük a kockázatot, ha minden előkészítés ellenére
lecsap ránk a vihar a magashegyi terepen.
A nyári hónapokban a
Tátrában a konvektív viharok a jellemzőek, melynek során a forró levegő
feláramlásának következtében keletkezik a csapadék. Az ilyen viharoknak a déli
és a délutáni órákban a legnagyobb a veszélye, ezért ajánlott a túrát a lehető
legkorábbi időpontban megkezdeni. Ha így teszünk, a kora délutáni órákban már
lefelé, a menedékházak vagy a völgyek felé tartva érhet el bennünket a vihar.
Rendkívül fontos a
tervezett túra előtt előzetesen tájékozódni a hegyekben várható időjárásról.
Így felmérhetjük egyrészt azt, hogy mennyire valószínű viharok kialakulása egy
adott területen, és azt is, hogy erre kb., mikor lehet számítani. Ehhez az
információhoz, valamint saját felkészültségünkhöz, tempónkhoz alkalmazkodva
tervezzük meg a túra útvonalát. A túra során, amennyiben a terepen is
rendelkezünk internet hozzáféréssel, folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a
speciális radaros előrejelzéseket, melyek nagy pontossággal jelzik, hogy egy
adott területen várható-e eső vagy vihar. Ezen kívül folyamatosan figyeljük az
időjárási eseményeket, pl. a szél sebességének vagy a felhőzet változását. Ha
pl. erősödik a szél, és abból az irányból, ahonnan fúj, zivatarfelhők
(comulonimbus) jelennek meg az égen, fel kell készülni a közeledő viharra.
Hogyan állapítható
meg, hogy milyen messze vagyunk a vihartól? A legegyszerűbb módszer, ha
figyeljük a villámlás és a dörgés között eltelt időt. A hang 332 m/sec
sebességgel terjed a levegőben, ezért ha a villámlás és a dörgés közötti
időkülönbség 3 másodperc, akkor a vihar kb. 1 km-re van tőlünk. A mennydörgés
hangja már egyértelmű jelzés kell, hogy legyen, hogy ideje visszatérnünk a
völgybe. Még mindig jobb sajnálattal lemondani a túra további részéről, mintsem
nem kapni újabb esélyt annak befejezésére.
Mit tegyünk, ha minden
előkészület ellenére túra közben elkap minket a vihar?
A visszafordulásról
hozott gyors döntés ellenére is előfordulhat, hogy a vihar veszélyes terepen
talál minket. Ilyen esetben a legjobb felfüggeszteni az ereszkedést, és megkeresni
a lehető legbiztonságosabb menedéket. Íme néhány szabály a lengyel Tátrai
Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) ajánlásával:
1. Kerüljük a kitett
helyeket, csúcsokat, gerinceket, szabadon álló sziklákat, magányos fákat.
2. Távolodjunk el a
vízfolyásoktól (pl. a vízzel telt vályúktól), a fémből készült mesterséges
segédeszközöktől (láncok, létrák), melyek kiváló elektromos vezetőnek
számítanak.
3. Ha sziklák között
haladunk, ne támaszkodjunk rájuk, ezektől tartsunk legalább 1 méter távolságot.
4. Összezárt lábakkal
üljünk vagy guggoljunk le, ha lehetséges (pl. a hátizsákra ülve) izoláljuk
magunkat a földtől.
5. Ha többen vagyunk
együtt, semmi estre sem fogjuk meg egymás kezét, inkább távolodjunk
elegymástól, és tartsunk olyan távolságot, hogy egy esetleges villámcsapás a
lehető legkevesebb személynek okozzon sérülést.
Amennyiben megfelelő
menedéket találunk, azt javasoljuk, hogy azt csak az utolsó dörgést követő 30
perc után hagyjuk el.
Hogyan segíthetünk a
villámcsapást szenvedett társunkon?
Előfordulhat, hogy mi
magunk biztonságosan átvészeljük a vihart, de a villám belecsap egy, a
közelünkben tartózkodó személybe. Ilyen esetben alapvető kötelességünk, hogy
megpróbáljunk segíteni embertársainkon. Ha rendelkezünk az elsősegély nyújtási
alapismeretekkel, és elég gyorsan reagálunk, meg tudjuk menteni embertársaink
életét. Hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben?
1. Ellenőrizzük, hogy
a villámcsapást szenvedett személy biztonságos helyen van-e, nincs-e meredek,
törmelékes, omladékos területen?
2. Győződjünk meg róla,
hogy a sérült eszméleténél van-e?
3. Hívjunk segítséget,
hívjuk a 112-es segélyhívót, illetve a hegyimentőket a 601 100 300
(Lengyelország), vagy a 421 18 300 (Szlovákia) telefonszámon, majd az
ügyeletest a lehető legpontosabban tájékoztassuk az áldozat állapotát és a
baleset helyszínét illetően.
4. Ha az áldozat
lélegzik, ellenőrizzük az állapotát, védjük őt a kihűlés ellen.
5. Ha az áldozat nem
lélegzik, haladéktalanul kezdjünk neki az újraélesztésnek:
a) ellenőrizzük,
nincsenek-e idegen tárgyak (pl. élelmiszer maradék) az áldozat szájában? ha
van, távolítsuk el azokat.
b) a szájon át történő
lélegeztetés közben figyeljük az áldozat mellkasát. Ha 10 másodperc után sem
vesz levegőt, lazítsunk a ruházatán, összekulcsolt kezünket helyezzük a
mellkasára, és kezdjük meg a szívmasszázst. 30 mellkasi prés után az áldozat
fejét hátradöntve nyissuk meg a légutakat és két alkalommal fújjunk levegőt a
szájába. Ezután az előző módon folytassuk az újraélesztést addig, amíg az
áldozat önállóan nem vesz levegőt, vagy ameddig meg nem érkezik az orvosi
segítség.
A Tátrában minden
évben több villámcsapás okozta baleset történik. Ezek közül sok elkerülhető
lenne, ha az áldozatok a megfelelő időben felfüggesztenék a túrát. Ezért arra
kérünk mindenkit, hogy ne becsüljük alá a vihart a hegyekben. Ne bízzunk abban,
hogy „majd elmúlik”, vagy abban, hogy a villám úgyis máshol fog lecsapni. Erre
nincs befolyásunk – a villám a másodperc törtrésze alatt megölhet minket vagy a
társainkat. Ne feledjük, hogy a legnagyobb bátorság nem feljutni egy csúcsra,
hanem képesnek lenni ismét nekivágni.
