|
Fotó: Piotr Jaminski |
Túráink során teljesen természetes módon számtalan
alkalommal láthatunk és figyelhetünk meg különféle felhőket az égbolton.
Vannak, akik egy-egy felhő alakjából és magasságából következtetni tudnak annak
felépítésére, a várható időjárási helyzetre, de azt hiszem, többen vagyunk
olyanok, akik csak ámulattal figyeljük és fotózzuk a természet e különös
jelenségeit, anélkül, hogy tudnánk, az adott felhőből kell-e például csapadékra
számítanunk. Ezért aztán úgy gondoltam, egy rövid, közérthető cikksorozat
formájában megismerkedünk és megbarátkozunk a felhőkkel, a légkörben lebegő
apró vízcseppek halmazával. Tesszük ezt azért, hogy amikor legközelebb
találkozunk egyes fajtáikkal, a legalapvetőbb ismeretek birtokában el tudjuk
dönteni, van-e okunk tartani tőlük, vagy elég, ha csak a szépségükre
koncentrálunk. A mai cikkből kiderül, mit nevezünk felhőnek, valamint arról is
szó esik, hogy milyen fő szempontok szerint osztályozzuk őket.
A felhő a légkörben lebegő apró
vízcseppek és/vagy jégkristályok halmaza. A talaj közelében lévő formája
a köd. A felhőket alapvetően három fő szempont, mégpedig anyaguk,
magasságuk és alakjuk szerint osztályozzuk.
Anyaguk szerint
a felhőket három fő csoportba oszthatjuk, megkülönböztetünk vízfelhőket,
jégfelhőket, valamint vegyes halmazállapotú felhőket. A vízfelhők sűrűek és sötétek, jellemző sajátosságuk a bennük
lévő vízcseppek nagysága és az adott térfogatban lévő száma. A felhőben lévő cseppek
száma köbcentiméterenként száztól több ezerig terjed. A jégfelhők ritkás, finom szerkezetű, világos képződmények, a
napfényt alig tompítják. A bennük lévő jégkristályok jóval nagyobbak, mint a
vízfelhőben lévő cseppek, számuk köbcentiméterenként mindössze egy. A vegyes halmazállapotú felhőkben
vízcseppek, túlhűlt vízcseppek, jégkristályok és amorf jég található. A vegyes
halmazállapotú felhők mindig sötétek, sűrűek, a cseppek és a kristályok száma a
fejlődési fázistól függ.
Magasságuk szerint
négy felhőcsoportot különböztetünk meg. Ezek a magas szintű felhők (mérsékelt égövi magasságuk 5-13 km), a közepes szintű felhők (2-7 km),
az alacsony szintű felhők (a
talajfelszín és 2 km között), valamint a függőleges
felépítésű felhők. Utóbbiak alapja átlagosan 500 méter, teteje pedig
átlagosan 8000 méterig ér fel. Ezeket nevezzük zivatarfelhőknek.
|
Fotó: Négyesi Miklós |
A felhők anyaga és magassága között szoros kapcsolat van. A
magas szintű felhők jégkristályokból állnak, a középszintűek jégkristályokból
és túlhűlt vízcseppekből egyaránt, tehát vegyes halmazállapotú felhők. Az
alacsony szintűek pedig túlnyomóan vízcseppekből állnak.
A felhőket alakjuk
szerint három fő csoportba oszthatjuk. A felhők alakja azoktól a
fizikai folyamatoktól függ, amelyek létrehozták őket. Alakjuk szerint
megkülönböztetünk tehát réteges
jellegű felhőket (vízszintes kiterjedésük a függőlegeshez képest nagyobb),
gomolyos jellegű felhőket
(ezeknek függőleges kiterjedése nagyobb a vízszinteshez képest), valamint függőleges felépítésű felhőket (mindkét
irányú kiterjedése nagy, a kétféle kiterjedés nagyságrendje megegyezik). Lassú
lehűlés rétegfelhőket képez, a hirtelen gyors lehűlés gomolyfelhőket hoz létre.
A felhők alakjának, anyagának, magasságának együttes
figyelembevételével a Meteorológiai Világszervezet elkészítette a felhők
összesített rendszerezését, a Nemzetközi Felhőatlaszt. Az abban szereplő
felhőosztályozás 10 alaptípusból indul ki. Ezeket a típusokat fajoknak nevezik
és a felhőfajok kölcsönösen kizárják egymást, tehát egy adott felhő nem
tartozhat egyszerre több fajhoz.
De hogy ne legyen ilyen egyszerű a helyzetünk, ha szeretnénk
beazonosítani a fejünk felett úszkáló, tornyosuló felhőket, létezik még egy
csoportosítási módjuk, ez pedig a felhők kinézete szerinti csoportosítás. E
szempont szerint megkülönböztetünk cirrus (pehely), stratus (réteg) és cumulus
(gomoly) felhőt. E három fő típus keveredéséből aztán számos más felhőcsoport
is kialakulhat, mint pl. a cirrus és cumulus keveredéséből a cirrocumulus
(bárányfelhő), vagy a stratus és cumulus keveredéséből a sratocumulus (gomolyos
rétegfelhő).