A Tátra Magyarország legmagasabb
hegysége volt egykor. Miután elszakították az országtól, az anyaországi
magyarok a gyakorlatban is eltávolodtak tőle, de a felvidékiek sem úgy
tekintenek rá, mint régi magyar turistaparadicsomra.
A balassagyarmati Nagy Árpád nemrég
megjelent könyve, a Tátrai hangulatok azt a kort hozza közel hozzánk,
amikor a boldog békeidők magyar és német vendégei elegáns tátrai kávéházakban
és gyógyszállodákban múlatták az időt. A szerzővel beszélgettünk.
- Miért pont a Tátra, a Börzsöny
túl alacsony volt?
- Számomra a hegyeket a magashegyek
jelentik. Számomra a túra igazából akkor kezdődik, amikor az erdőhatár fölé
érek, amikor kinyílik a látóhatár, és körbevesznek a sziklafalak, a
hegycsúcsok, a magashegyi hágók, amikor utam sebes folyású patakok mentén,
tengerszemek partján vezet. Mai országhatárainkon belül ilyet sajnos nem
találunk, és az én lakóhelyemhez legközelebbi magashegység nem más, mint a
Tátra.
- Mekkora munka van a könyvben, milyen kihívásokkal jár egy ilyen gyűjtemény
összeállítása?
- Több év munkája van benne, pontos
időpontot azonban nem tudok mondani, mivel nem folyamatosan, hanem több
részletben készült. Ami biztos, hogy a gondolat 2002-ben született meg, a
kézirat 2011-ben lett kész, azután már csak kisebb, az időközben beszerzett
képeslapokhoz kapcsolódó módosítások történtek. Maga a gyűjtemény összeállítása
hosszú évek alatt történt, és történik a mai napig. Folyamatosan figyelemmel
kísérem az antikváriumok árveréseit, a különböző árverési oldalakat, ezen kívül
az itthoni és szlovákiai börzéket, amelyeken hozzá lehet jutni ezekhez a régi
képeslapokhoz. Türelmet és kitartást igénylő tevékenység ez, melynek során
hosszú távban kell gondolkodni.
- Egy ilyen kutatómunka
törvényszerűen sok tanulással is jár. Mit emelne ki, ami gyakorlati szempontból
jelentős, vagy éppen érzelmileg megérintette?
- Legfontosabbnak azt tartom, hogy
mélyrehatóbban megismertem a Magas-Tátra településeinek történetét, az ott élő
őseink életét, az épületek keletkezésének, alakulásának, adott esetben sajnos
eltűnésének folyamatát. Érzelmileg a boldog békeidők korának hangulata ragadott
meg, nem véletlenül lett Tátrai hangulatok a könyv címe. Ezzel jelezni
kívántam, hogy nem csupán egy száraz képeslapos albumot kap a kezébe a kedves
olvasó, hanem a könyvet lapozgatva mindenki abban a korban, az I. világháború
előtti években érezheti magát, az akkori világ értékeivel, szépségeivel és
gondjaival együtt.