Anekdoták. Mennyi érdekfeszítő várakozás, mennyi kedves
régi, élvezetes történet, mennyi báj a naiv alföldi ember és a hegyekről mit
sem tudó városiak kérdéseiben, vélekedéseiben erről a számukra idegen világról.
Az alábbiakban egy csokorra való rövid anekdotát nyújtok át az olvasóknak Grósz
Alfréd feljegyzéseiből.
Egy fiú érdeklődik:
- Mondja csak kérem,
melyik a Bibircs?
- Tudja maga, melyik a
Szalóki-csúcs? – kérdi a megszólított úr.
- Nem tudom – válaszol
a diák.
- Nohát attól balra
van – fejezte be a magyarázatot a megszólított, anélkül, hogy megmutatta volna,
hogy melyik a Szalóki-csúcs.
A Kis-Tarpataki-völgyben
megszólít egy úr:
- Mondja csak, kérem,
milyen a Lomnici-csúcs?
Láttam, hogy
gyakorlatlannal van dolgom, tehát azt feleltem, hogy „nehéz”.
- Hogy értsem ezt? –
tudakozódott tovább.
- Ahogy tetszik. Akár
mászó-technikai szempontból, akár súly tekintetében…
Egy magyar úr azt
kérdi tőlem, amikor éppen egy toronyról érkeztem vissza a völgybe:
- Mi újság ottan, ki
van odafönt?
- Senki – mondtam –
csak a toronyőr, de az egy rém goromba fráter.
- Úgy? Hát még ott is
gorombáskodnak az emberrel? No ez már mégiscsak disznóság – kelt ki magából a
kérdezősködő. – Ha hazautazik okvetlenül jelentse föl az illetőt a
Kárpátegyesület vezetőségénél!
Mikor 1913. november
30-án a Zöld-tavi menedékház tatarozási munkálataira felügyeltem, azt mesélte
nekem tört németséggel egy ott dolgozó olasz munkás, hogy ő még olyan furcsa
hideget, mint akkor volt, amikor a Zöld-tóhoz fölmentek, soha nem látott.
„Olyan melegem volt, hogy csak úgy csurgott rólam az izzadtság, és a hó mégsem
olvadt…”
Egy jóképű alföldi
ember, aki siklón fölkerült a Tarajkára, a távcsövén keresztül meglátott a
Lomnici-gerincen néhány hegynek iparkodó turistát. Mivel a saját eszével sehogy
sem bírta kifundálni, vajon mit kereshetnek azok odafent, azért odafordult a
maga ismerőseihez: „Mi a csudának mehetnek azok oda föl? Van talán azoknak
arrafelé valami birtokuk?”
Egyszer, amint a
vonatból kiszálltunk és a jegyszedő a bilétát kérte, Zuber Oszkár odaszólt:
- Nincsen jegy,
utánvéttel jöttünk!
Ritkán látni annyira
bamba arcot, amilyet a jegyszedő erre a váratlan feleletre vágott. Hirtelenében
nem tudott mit válaszolni. Bizonyára gondolkodott afölött, hogy vajon
lehetséges-e ez.
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz
Alfréd
