Az egyik legismertebb és legjobb
tátrai teherhordó, a 40 éves Martin Maličký befejezi tátrai pályafutását. Azt
mondja, a 9 év intenzív cipekedés és versenyzés káros hatása egyre inkább
érezhető az ízületeiben. Az a tíz tonna áru, melyet 9 év alatt a hátán
szállított fel a legismertebb tátrai menedékházakba, bizony nem tett jót az
egészségének. A 40-es éveikben járó mentősök többségének az ízületei
előbb-utóbb jelzik a bajt.
Egyszóval a sarokba kell állítani a hordkeretet.
Ennek ellenére reméli, hogy fog még a hátán vinni néhány hordó sört, teát vagy
élelmiszert, amit a Tátra látogatói szívesen elfogyasztanak.
A döntés, hogy befejezi
pályafutását, egyik napról a másikra született meg, 9 évi magashegyi
teherhordást követően. „Kaptam egy telefonhívást egy ortopédorvos barátomtól,
aki azzal ijesztett meg, hogy ha így folytatom, súlyosabb komplikációk léphetnek
fel. A túlterhelt ízületek miatt abba kellett hagynom a teherhordást, talán
véglegesen” – mondta az ismert teherhordó, aki június 18-án állította a sarokba
a hordkeretet. „Most egy kicsit kényeztetni kell a testemet, sok
kerékpározással, úszással, az ízületek lehető legkisebb terhelésével” – meséli
terveit Martin, akinek polgári foglalkozása mentőtiszt. A terhelés mindkét
munkakörben teljesen természetes dolog. „Nincs különbség aközött, hogy 70 kg.
áruval a hátadon kell menni felfelé 2-3 órát, vagy pedig percenként cipeled a
betegeket” – teszi hozzá az ötszörös Sherpa Rally és kétszeres Sherpa 100-as
verseny győztes, amely a legkeményebb teherhordó verseny Szlovákiában.
Martin a Tarajkáról a
Téry-menedékházhoz vezető ismert utat, melynek távja 6 km, szintkülönbsége 730
méter, évente 200-szor tette meg. Az útvonalat, melyet az átlagos turisták 2,5
óra alatt tesznek meg, a verseny során 60 kg. teherrel a hátán másfél óra alatt
tudta teljesíteni. Tény azonban az is, hogy minden út, amikor megpakolt
hordkerettel ment fel a hegyre, csak fokozta azokat a problémákat, melyek
következtében most be kell fejeznie ezt a munkát. „Én szó szerint futottam az
áruval, míg mások megpihentek a standban, én rohantam fel és le, játszottam a
hordkeretemmel. Ez mindig örömet okozott, állandóan készen álltam a versenyre”
– mondja Martin. Amikor azonban ez az egész már több fájdalmat, mint örömet
okozott, rögtön érezte, hogy le kell állni. Amint jelzett a teste, Martin
rögtön visszafogta magát. Azonban mint tudjuk, minden rosszban van valami jó. „Hordkeret nélkül ismét meghallottam a madarak énekét, végre ismét hallottam a vízesés
dübörgő hangját, néztem a tájat, és rájöttem, hogy 7 éven át szemellenzővel
jártam a Tátrát” – magyarázza Martin, hogyan fedezte fel ismét a táj szépségét.
Bár a hordkeretét kölcsönadja, azt tervezi, vár még vele, hisz még mindig bízik
benne, hogy fogja még használni. „Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy kaptam egy
kis szabadságot. Eddig úgy viselkedtem a szervezetemmel szemben, mint egy
hűtlen feleség, aki most megpróbálja megmenteni a házasságát. Hiszem, hogy
valahogy rendbe jönnek a dolgok, és visszatérhetek a teherhordók közé” – mondja
mosolyogva a szimpatikus teherhordó.
Martin Maličký pályafutása:
- A képzett villanyszerelő polgári
foglalkozása mentőtiszt, először a légimentőknél, jelenleg a földi
mentőszolgálatnál.
- 2003-ban kezdett teherhordóként
dolgozni a Magas-Tátrában.
- Kétszeres Sherpa 100-as verseny
győztes
- Ötszörös Sherpa Rally verseny
győztes
- 2008-ban a 2,7 km hosszú Tarajka –
Zamkovszky-menedékház útvonalat, 190 méter szintkülönbséggel és 100 kg.
teherrel a hátán 39 perc 46 másodperc alatt tett meg, ami akkor új rekord volt.
