26
évvel ezelőtt kezembe vettem egy Zenit fényképezőgépet egy 125 mm-es Zeiss
optikával, és elindultam megörökíteni a természetet. Fotóztam már sok mindent,
extrém helyeken és körülmények között is, de a Tátra valahogy kimaradt. Egy
hegymászó ismerősöm ajánlotta, hogy érdemes lenne megnéznem. Érdekelt, de a
gyakorlatban nem egyszerű a nehéz felszereléssel mozogni egy magashegységben.
Az ilyen fotózás rengeteg kompromisszummal és veszéllyel jár. A nagy súly miatt
jelentősen kisebb távolságokat lehet megtenni, és az egyensúlyozás is nehezebb.
A fotózáshoz ideális időjárás (nekünk a rossz idő a jó) és időpontok tovább
nehezítik a „túrát”.
Nem elég a 10
kg feletti fotósfelszerelés, a gyakran szélsőséges időjárás miatt mindenre
felkészülve több felszerelést kell vinni. Sokszor a pokolba kívánja az ember a
körülményeket, átkozza magát, és felteszi a kérdést, hogy „miért kellett ide
jönnöm ?” (más már, vagy még alszik, vagy ki sem dugta az orrát ilyen
időben), és fogadalmat tesz, hogy soha többé!
Visszafelé minden kanyar után
csak az autómat látom, mint egy délibábot. Aztán amikor megcsillan távolról az
éjszakában, a lámpa fényében a fényezése, akkor nagyon boldog leszek, „már csak
pár lépés”! Mindenem fáj, vállak, karok, derék, térdek, minden irritálóvá és
bosszantóvá válik a fáradtság miatt. Azonban, érthetetlen módon, de ez az
egész, függőséget okoz. És megint megy az ember, pedig tudja, hogy nehéz lesz,
és fájni fog.
Krassonitz Gábor
természetfotós krassonitz.myportfolio.com weboldalának
„Mountains” galériában most kizárólag a Tátrában készült fotók válogatása
nézhető meg.
