2017. május 23., kedd

Középkori lelőhelyek a Szlovák Paradicsomban

2016-ban 40 év után ismét megnyitották a turisták előtt a régóta lezárt Kyseľ-szurdokot, amely 1976-ban leégett. Egykor ez volt a leglátogatottabb szurdok a Szlovák Paradicsomban. Újbóli megnyitása óta via ferrata útvonal vezet a szurdokban, ennek megfelelően a nehezebb szakaszokon megfelelően beépített technikai segédeszközök segítik a haladást. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezen a nehéz terepen a régmúltban biztosan nem jártak emberek, ennek ellenére mégis találtak itt az emberi jelenlétre utaló, a régmúltból származó leleteket.
A Kyseľ-szurdok mindezidáig nem volt célpontja szisztematikus régészeti kutatásoknak. Ha azonban a közeli Menedékkő-fennsíkra (Kláštorisko) gondolunk, ahol a XIII. századból származó karthauzi kolostor romjai találhatók, bízvást gondolhatjuk, hogy ez a környék már ősidők óta lakott volt.
A legjelentősebb leleteket a Rózsa-barlangban találták a kutatók, amely a Menedékkő-fennsíktól kb. 130 méterre található, és amely már időtlen idők óta ismert. A barlanghoz számos legenda kötődik, például arról, hogy a tatárjárás során itt rejtőzött el a helyi lakosság, valamint már a XX. században, a Szlovák Nemzeti Felkelés idején a felkelők egyik egységének búvóhelye volt a barlang.

A barlang első felmérését még a XIX. században Münnich Sándor végezte el. Az eddigi legjelentősebb, szisztematikus kutatásokat a Szlovák Paradicsom atyjaként is ismert Hajts Béla vezetésével végezték. Éppen ő volt az, aki 1925-ben megtalálta annak a bizonyítékát, hogy a barlangban őseink valaha régen alkimista tevékenységet folytattak. Ezzel összefüggésben érdekes utalást találunk a karthauzi kolostor krónikájában, mely szerint az Erdélyből származó János priort 1466-ban azzal vádolták, hogy nagy figyelmet szentel az alkímia tudományának. Ennek eredményeként eltávolították hivatalából, mert állítólag feltalált egy olyan anyagot, amely bármely fémmel érintkezve azt arannyá változtatja.
Napjaink régészeti kutatásai alapján nem zárható ki, hogy éppen ez a bizonyos János prior volt az, aki a Rózsa-barlangban alkímiai tevékenységet folytatott. Ezt látszanak alátámasztani Hajts Béla kutatásai is, aki földdel tömött csöveket, tölcséreket és rézércet talált a barlangban, amely a középkorban az alkimisták kedvelt alapanyaga volt, és azt megolvasztva próbáltak meg aranyat előállítani. A legújabb, mindenre kiterjedő kutatások szerint viszont a barlangban nem találták bizonyítékát annak, hogy ott valaha is alkimista tevékenység folyt volna.
A Rózsa-barlang mellett a Kyseľ-szurdokban további 11 barlang található. Közülük legalaposabban a CAC kémény nevű barlangot vizsgálták, amely a „CAC 1816” feliratról kapta a nevét, amely a terület egykori tulajdonosára, Csáky Sándor grófra utal.
A Szlovák Paradicsom szurdokai (és különösen barlangjai) nagy kihívást jelentenek a régészeknek, hiszen a korábbi kutatások az alkímia mellett a pénzverésre utaló nyomokat is találtak a hegység barlangjaiban. Ki tudja, milyen további történelmi érdekességeket rejtenek még a Szlovák Paradicsom barlangjai?

Forrás és fotó: http://omeste.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...