2016-ban 40 év után
ismét megnyitották a turisták előtt a régóta lezárt Kyseľ-szurdokot, amely 1976-ban
leégett. Egykor ez volt a leglátogatottabb szurdok a Szlovák Paradicsomban. Újbóli
megnyitása óta via ferrata útvonal vezet a szurdokban, ennek megfelelően a
nehezebb szakaszokon megfelelően beépített technikai segédeszközök segítik a
haladást. Bár első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezen a nehéz terepen a régmúltban
biztosan nem jártak emberek, ennek ellenére mégis találtak itt az emberi
jelenlétre utaló, a régmúltból származó leleteket.
A Kyseľ-szurdok
mindezidáig nem volt célpontja szisztematikus régészeti kutatásoknak. Ha
azonban a közeli Menedékkő-fennsíkra (Kláštorisko) gondolunk, ahol a XIII.
századból származó karthauzi kolostor romjai találhatók, bízvást gondolhatjuk,
hogy ez a környék már ősidők óta lakott volt.
A legjelentősebb
leleteket a Rózsa-barlangban találták a kutatók, amely a Menedékkő-fennsíktól
kb. 130 méterre található, és amely már időtlen idők óta ismert. A barlanghoz
számos legenda kötődik, például arról, hogy a tatárjárás során itt rejtőzött el
a helyi lakosság, valamint már a XX. században, a Szlovák Nemzeti Felkelés
idején a felkelők egyik egységének búvóhelye volt a barlang.
A barlang első
felmérését még a XIX. században Münnich Sándor végezte el. Az eddigi
legjelentősebb, szisztematikus kutatásokat a Szlovák Paradicsom atyjaként is
ismert Hajts Béla vezetésével végezték. Éppen ő volt az, aki 1925-ben
megtalálta annak a bizonyítékát, hogy a barlangban őseink valaha régen
alkimista tevékenységet folytattak. Ezzel összefüggésben érdekes utalást
találunk a karthauzi kolostor krónikájában, mely szerint az Erdélyből származó
János priort 1466-ban azzal vádolták, hogy nagy figyelmet szentel az alkímia
tudományának. Ennek eredményeként eltávolították hivatalából, mert állítólag
feltalált egy olyan anyagot, amely bármely fémmel érintkezve azt arannyá
változtatja.
Napjaink régészeti
kutatásai alapján nem zárható ki, hogy éppen ez a bizonyos János prior volt az,
aki a Rózsa-barlangban alkímiai tevékenységet folytatott. Ezt látszanak
alátámasztani Hajts Béla kutatásai is, aki földdel tömött csöveket, tölcséreket
és rézércet talált a barlangban, amely a középkorban az alkimisták kedvelt
alapanyaga volt, és azt megolvasztva próbáltak meg aranyat előállítani. A
legújabb, mindenre kiterjedő kutatások szerint viszont a barlangban nem
találták bizonyítékát annak, hogy ott valaha is alkimista tevékenység folyt
volna.
A Rózsa-barlang
mellett a Kyseľ-szurdokban további 11 barlang található. Közülük legalaposabban
a CAC kémény nevű barlangot vizsgálták, amely a „CAC 1816” feliratról kapta a
nevét, amely a terület egykori tulajdonosára, Csáky Sándor grófra utal.
A Szlovák Paradicsom
szurdokai (és különösen barlangjai) nagy kihívást jelentenek a régészeknek,
hiszen a korábbi kutatások az alkímia mellett a pénzverésre utaló nyomokat is
találtak a hegység barlangjaiban. Ki tudja, milyen további történelmi
érdekességeket rejtenek még a Szlovák Paradicsom barlangjai?
