A Tátrában élő állatok
számára a négy évszak közül kétséget kizáróan a tél a legnehezebben túlélhető.
A téli időszakra történő felkészülés, valamint a nyárból a télbe való átmenet
nyugalmának biztosítása alapvetően meghatározza az állatok túlélési esélyeit.
Mindezek ellenére a tél nem számít rendkívüli időszaknak az állatok életében.
Ez az évszak inkább átmeneti időszak azon fajok számára, amelyek az évszázadok
alatt az őszi időszakban a testükben felhalmozott zsírtartalék, valamint a téli
álom révén megtanultak alkalmazkodni a nehéz körülményekhez. A legismertebb,
téli álmot alvó tátrai állatok természetesen a barnamedve és a mormota.
Más állatok, pl. a
szarvas nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy átalusszák a telet. A
hosszú és kemény tél során nekik szükségük van a Tátrai Nemzeti Park (TPN)
szakemberei által kihelyezett táplálékra, akik ezzel megakadályozzák, hogy az
állatok a nemzeti park határain kívül keressenek maguknak élelmet. Azok az
emlősök, akik nem alszanak téli álmot, a testüket borító szőrzetet télen
sűrűbb, hosszabb szőrzettel váltják fel, melynek gyakran a színe is
alkalmazkodik a téli körülményekhez. A szarvasok gyakran válnak a farkasok
áldozativá, akik télen előszeretettel vadásznak ezekre az állatokra.
Eközben viszont a
mormoták alszanak, a téli körülmények között kivonva magukat az élet
körforgásából. A tél túléléséhez a tátrai állatok egy része téli álomra vonul,
melyre megfelelő módon fel kell készülniük. Ilyenkor a medvék gyakrabban feltűnhetnek
a turistautak közelében, vagy pedig a kertekben, az elhagyott gyümölcsösökben a
fákról lehullott, érett gyümölccsel táplálkoznak. A mormoták, akik köztudottan
falánk állatok, ilyenkor akár meg is duplázhatják testsúlyukat.
A téli álom, amellyel
a medvék és a mormoták átvészelik a telet, eltér egymástól. Ezt a medvék
esetében éber álomnak, a mormoták esetében pedig mély álomnak, hibernációnak
nevezhetjük. A medvék a közhiedelemmel ellentétben nem az utóbbi csoportba
tartoznak. Nem egy lassú folyamat végén ébrednek fel (mint pl. a sün), hanem
hirtelen és gyorsan. A Tátrában, a téli körülményektől függően nem túl gyakran
találkozhatunk medvékkel, mivel ezek az állatok az erdők magasabban fekvő részén
alakítják ki téli barlangjukat, melyet a mély hó megfelelően szigetel, tehát az
állatok nem érzékelik a többnapos, intenzív időjárás változásokat.
A mormotáknak viszont
szükségük van arra, hogy az egész telet átaludják. Amennyiben ezek az állatok
valamilyen külső körülmény folytán a tél folyamán felébrednek, a felhalmozott
zsírtartalékuk korai elvesztése végső soron akár a túlélésben is
megakadályozhatja őket.
Mindkét téli álom
esetében csökken az anyagcsere, valamint a test hőmérséklete. Kevesebbet ver az
állatok szíve, és csökken a légzésszám. Az éber álomban a testhőmérséklet csak
néhány fokkal alacsonyabb az átlagos testhőmérséklettől, a hibernált állapot
azonban sokkal nagyobb hőmérséklet visszaesést jelent. A téli álom hossza az
egyes állatok esetében más és más, ez függ az állatfajtól, a környezeti
hőmérséklettől és a tél sajátosságaitól. Beleértve a fenti legismertebb, téli
álmot alvó állatokat talán sokak számára meglepetés, hogy a leghosszabb téli
álmot, a kicsiny, szinte észrevehetetlen rágcsáló, a nagy pele (Glis glis)
alussza. Ez a Tátrában ritkán előforduló állat akár 9 hónapig is képes téli
álmot aludni.
Forrás: http://portaltatrzanski.com;
Fotó: Przemysław Piegza, Jana Zapletalová
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése