Egy sivító fütty törte meg a csendet. Olyan volt, mintha egy fiú füttyentett volna a barátjának, csak sokkal hangosabb. Az egész hegyoldal visszhangzott tőle, úgyhogy nehéz volt megállapítani, honnan jön. Egyszer csak megpillantottam egy kicsi, szőrös rágcsálót, amint nyílegyenesen az odújába szalad. Gyorsan belenéztem az útikönyvembe, és megtudtam, hogy egy havasi mormotával találkoztam. A következő néhány nap során egy kicsit jobban megismerkedtem a mormotákkal. Megtudtam, hogy melyek azok a sziklák, ahol szeretnek sütkérezni, hol vannak a főbb üregeik, és hogyan maradnak életben fent, az erdőhatáron túl, a zord környezetben.
Nem könnyű a mormoták élete a havasi legelőkön. A telek hidegek, és az élőhelyüket hónapokon át hó boríthatja. A földön is, és a levegőből is ragadozók leselkednek rájuk. Ezért, hogy életben maradjanak, együttműködésre, tervezésre és éberségre van szükségük. A mormoták családcentrikus állatok. Általában csoportokban élnek, mely egy hímből és egy nőstényből, valamint a csemetéikből áll. Minden családnak több ürege van. Az egyik a család lakóhelye, a többi pedig menedékhelyül szolgál vészhelyzetben. Néha nagy szikladarabok alatti hasadékokban ássák ki az üregeiket. Az erődítményhez hasonló otthonaik tetejéről, mint egy kis tornyocskáról, nagyon jól belátják a terepet, és ott szoktak napozgatni és pihenni is.
A mormoták nagyon komolyan veszik a higiéniát. Van egy külön üregük, melyet „illemhelyként” használnak, így nem szennyezik be a lakóhelyüket. A fő járat végében készítenek egy nagyobb vackot, amit kibélelnek fűvel. A nőstény ebben a biztonságos vacokban hozza világra a kölykeit, és egyben ez a család meleg kuckója is, melyben összebújva alusszák hosszú téli álmukat.
![]()
Egy mormotacsaládban alighanem az őrszolgálat a legfontosabb feladat. Az egyik felnőtt mormota őrt áll, miközben a család többi tagja a közelben élelem után kutat. Néha felágaskodik a hátsó lábára, hogy jobban körül tudjon nézni, és lássa, leselkedik-e rájuk valahonnan veszély. A havasi mormoták legfőbb ellenségei a sasok, a rókák és az ember. Amint ezek vagy más nagytestű ragadozó madarak feltűnnek, a mormota leadja a vészjelzést. Érdekes, hogy amikor a legfőbb szárnyas ellensége, egy sas közeleg, a vészjelző fütty feltűnően más, mint egyébként. A fütty hallatán a mormoták a menedékhelyükre iramodnak. Az összes mormota szinte egy szempillantás alatt eltűnik!
Az engedelmesség élet-halál kérdése lehet, főleg a fiatal mormotáknak, mivel ők a szirti sasok kedvenc eledelei. Ha az őrszem közvetlen veszélyt észlel, a család többi tagjával együtt beszalad egy üregbe. Aztán néhány perc múlva óvatosan kidugja a fejét, hogy megnézze, elmúlt-e a veszély.
A havasi mormoták élőhelyén, a hegyi legelőkön bőven van csemegézni való fű, és nem túl melegek a nyári hónapok. Ha hűvösebb az idő, a mormoták kifekszenek egy napsütötte sziklára. A nagy meleget nem jól tűrik, mivel nem tudják levetni a bundájukat, ezért általában kora reggel és késő délután aktívak. A havasi mormoták nem szenvednek álmatlanságban, az biztos. Körülbelül 6 hónapon át téli álmot alszanak. Az egyik rokonuk, az ezüstös mormota téli álma akár 9 hónapig is tarthat. Alvás közben a havasi mormoták pulzusa lelassul – csak egyszer vagy kétszer ver a szívük percenként –, a testhőmérsékletük pedig körülbelül 5 °C-ra süllyed. Természetesen egy ilyen hosszú böjtre fel kell készülni. Nyáron és az ősz első felében annyit esznek, amennyi csak beléjük fér, hogy gyarapítsák a zsírpárnáikat, és azok kitartsanak a hosszú téli álom alatt.
A fiatal mormoták szeretnek játszani. Gyakran rohangálnak körbe-körbe, egymást kergetve. Egyszer láttam, amint három mormotakölyök egy füves lankán bukfencezik lefelé. Játékosan verekedtek egymással. A fiatal és a felnőtt mormoták egyaránt úgy üdvözlik egymást, hogy összedugják az orrukat. A családtagok tisztogatják egymást, és ha lehűl az idő, összebújnak, hogy ne fázzanak.
A mormotacsaládok felkészülnek a jövőre, és éberen figyelik a veszélyt. Az emberek tanulhatnak ezektől a kis rágcsálóktól.
