2013. június 21., péntek

Az első hegyivezető a Tátrában

Daniel Speer (1636-1707), a német nemzetiségű lengyel zeneszerző 1683-ban megjelent „Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus” című, névtelenül kiadott művének XIII. fejezetében arról ír, hogy a líceum tanulói egy tátraalji tanító vezetésével tátrai hegymászó-kiránduláson vettek részt. A pikareszk regény kategóriájába tartozó, mulattató modorban megírt, kalandos élményeket tartalmazó leírás szerint ezt a tanítót tekinthetjük az első hegyivezetőnek a Tátrában, akiről írásbeli feljegyzés maradt. A szerző leírja, hogy a kirándulást vezető tanító a résztvevők számára előírta a szükséges felszerelést, így kaptak térdre és könyökre erősíthető mászóvasakat, dobóhorgonyt, felül zergekampóban végződő hosszú hegymászóbotot és kötelet.

A tanító a hegy megmászásának több útját ismerte, és mint kiderül, a csúcsdobozt már ekkor is ismerték:
„Amikor a csúcsra értünk, egészen elállt a szél, habár kisebb felhőjárás volt körülöttünk, jó távcsövünkkel harminc mérföldnél messzebbre láttunk… Miután ettünk és ittunk, vezetőnk egy lenyúló szikla tövén néhány rakásba szedett követ mutatott, amely alatt egy bádogdobozka volt, és ebben pergamenre írott nevek.”
A könyv szerzője, a túra időpontja és a csúcs neve nagyon sokáig ismeretlen volt. Végül a kutatások arra vezettek, hogy a magyar Simplicissimus álnév Daniel Speer lengyel zeneszerzőt és zenészt takarja. Az is ismerté vált, hogy a kirándulás 1654-ben történt és a meglátogatott csúcs a Késmárki-csúcs volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...