2012. július 17., kedd

Befejezte a legismertebb tátrai teherhordó


Az egyik legismertebb és legjobb tátrai teherhordó, a 40 éves Martin Maličký befejezi tátrai pályafutását. Azt mondja, a 9 év intenzív cipekedés és versenyzés káros hatása egyre inkább érezhető az ízületeiben. Az a tíz tonna áru, melyet 9 év alatt a hátán szállított fel a legismertebb tátrai menedékházakba, bizony nem tett jót az egészségének. A 40-es éveikben járó mentősök többségének az ízületei előbb-utóbb jelzik a bajt.

Egyszóval a sarokba kell állítani a hátikosarat. Ennek ellenére reméli, hogy fog még a hátán vinni néhány hordó sört, teát vagy élelmiszert, amit a Tátra látogatói szívesen elfogyasztanak.
A döntés, hogy befejezi pályafutását, egyik napról a másikra született meg, 9 évi magashegyi teherhordást követően. „Kaptam egy telefonhívást egy ortopédorvos barátomtól, aki azzal ijesztett meg, hogy ha így folytatom, súlyosabb komplikációk léphetnek fel. A túlterhelt ízületek miatt abba kellett hagynom a teherhordást, talán véglegesen” – mondta az ismert teherhordó, aki június 18-án állította a sarokba a hátikosarat. „Most egy kicsit kényeztetni kell a testemet, sok kerékpározással, úszással, az ízületek lehető legkisebb terhelésével” – meséli terveit Martin, akinek polgári foglalkozása mentőtiszt. A terhelés mindkét munkakörben teljesen természetes dolog. „Nincs különbség aközött, hogy 70 kg. áruval a hátadon kell menni felfelé 2-3 órát, vagy pedig percenként cipeled a betegeket” – teszi hozzá az ötszörös Sherpa Rally és kétszeres Sherpa 100-as verseny győztes, amely a legkeményebb teherhordó verseny Szlovákiában.
Martin a Tarajkáról a Téry-menedékházhoz vezető ismert utat, melynek távja 6 km, szintkülönbsége 730 méter, évente 200-szor tette meg. Az útvonalat, melyet az átlagos turisták 2,5 óra alatt tesznek meg, a verseny során 60 kg. teherrel a hátán másfél óra alatt tudta teljesíteni. Tény azonban az is, hogy minden út, amikor megpakolt hátikosárral ment fel a hegyre, csak fokozta azokat a problémákat, melyek következtében most be kell fejeznie ezt a munkát. „Én szó szerint futottam az áruval, míg mások megpihentek a standban, én rohantam fel és le, játszottam a hátikosarammal. Ez mindig örömet okozott, állandóan készen álltam a versenyre” – mondja Martin. Amikor azonban ez az egész már több fájdalmat, mint örömet okozott, rögtön érezte, hogy le kell állni. Amint jelzett a teste, Martin rögtön visszafogta magát. Azonban mint tudjuk, minden rosszban van valami jó. „Hátikosár nélkül ismét meghallottam a madarak énekét, végre ismét hallottam a vízesés dübörgő hangját, néztem a tájat, és rájöttem, hogy 7 éven át szemellenzővel jártam a Tátrát” – magyarázza Martin, hogyan fedezte fel ismét a táj szépségét. Bár a hátikosarát kölcsönadja, azt tervezi, vár még vele, hisz még mindig bízik benne, hogy fogja még használni. „Úgy fogom fel ezt az egészet, hogy kaptam egy kis szabadságot. Eddig úgy viselkedtem a szervezetemmel szemben, mint egy hűtlen feleség, aki most megpróbálja megmenteni a házasságát. Hiszem, hogy valahogy rendbe jönnek a dolgok, és visszatérhetek a teherhordók közé” – mondja mosolyogva a szimpatikus teherhordó.
Martin Maličký pályafutása:
- A képzett villanyszerelő polgári foglalkozása mentőtiszt, először a légimentőknél, jelenleg a földi mentőszolgálatnál.
- 2003-ban kezdett teherhordóként dolgozni a Magas-Tátrában.
- Kétszeres Sherpa 100-as verseny győztes
- Ötszörös Sherpa Rally verseny győztes
- 2008-ban a 2,7 km hosszú Tarajka – Zamkovszky-menedékház útvonalat, 190 méter szintkülönbséggel és 100 kg. teherrel a hátán 39 perc 46 másodperc alatt tett meg, ami akkor új rekord volt.
Forrás és fotó: http://www.cas.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...