2012. február 17., péntek

A Hazajáróval az Alacsony-Tátrában


A Magas-Tátra a Chopokról
Január 25-27 között abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a Duna TV-n látható „Hazajáró" című turisztikai magazinműsor vendégeként részt vehettem a sorozat Alacsony-Tátráról és környékéről szóló részének felvételein. A három nap során megismerkedtünk Breznóbányával, az Alacsony-Tátra déli oldaláról az Alacsony-Tátrában megszokottnak mondható viharos időben felküzdöttük magunkat a Chopok csúcsa alatti Kő menedékházba. A menedékházból másnap hótalpas túrát tettünk a hegység legmagasabb csúcsára, a Gyömbérre, majd túránk utolsó napján észak felé, a Deményfalvi-völgy irányába ereszkedtünk le a hegyről, ahol még bejártuk a Deményfalvi Szabadság-barlangot.

Január 25-én, szerdán Breznóbányán találkoztam a stáb tagjaival. Egy rövid városnéző séta után Sebesér településen keresztül indultunk Táléba, ahol a vállalkozó kedvűek a napsütéses, szélcsendes időben belekóstolhattak a síelés örömeibe. Délután továbbmentünk az ülőszékes felvonó alsó állomásáig (Trangoška, 1120 m), ahol már erősen fújt a szél. Ez a felső állomásra (Kosodrevina, 1494 m) érkezve még jobban fokozódott, így hát szinte viharos szélben indultunk neki a Kő menedékházig (2000 m) vezető 500 méteres szintkülönbség legyőzésének. Ahogy haladtunk felfelé, egyre jobban fújt a szél, a gerincről érkezve hihetetlen erővel vágta az arcunkba az apró hókristályokat. Közben egyre sötétebb lett, szerencsére az útjelző oszlopok mutatták az utat, nem érzékeltük viszont, mennyit tettünk meg és mennyi út van még előttünk. Kétórás küzdelem után megpillantottuk végre a menedékház fényeit, az első biztató jelet ezen az igazából nem túl jelentős emelkedőn, akkor viszont mindannyian megkönnyebbülve indultunk a túlélést jelentő menedékház irányába. Az én szemeimet nagyon megviselte ez a viharos felmenetel, útközben szó szerint azt éreztem, hogy kifújja a helyéről a szemgolyómat a szél. A menedékház biztonságában és melegében aztán jött a megpróbáltatás második szakasza, hiszen azon az estén az állandó könnyezéstől gyakorlatilag nem láttam, állandóan a szememet kellett törölgetni, igazából sem kinyitva, sem becsukva nem volt jó érzés. Elaludni is csak nagy nehézségek árán, egy-két óra kínlódás után tudtam, emiatt aztán szemcsepp híján félve gondoltam az előttünk álló napra.
A Gyömbér (2043 m)
Csütörtök reggelre lényegesen jobb állapotba kerültem, igaz, a szemem alatti táskák miatt úgy nézhettem ki, mint aki jó néhány napja nem aludt, de legalább már nem könnyezett állandóan a szemem. A rendezőnktől kaptam kölcsön egy gleccserszemüveget, ami megvédte a szememet az oldalról érkező széltől, ami aznap jóval kevésbé fújt, mint az előző napon. Reggel nyolcra tűztük ki az indulást a Gyömbérre, ez azonban a kamera bepárásodása miatt késett kicsit. Délelőtt 10-kor végül is el tudtunk indulni, de akkor már látszott, hogy a felhők egyre jobban ráülnek a hegyre, a reggeli felhőmentes idő egyre felhősebbé vált. Útban a Gyömbérre azért még volt értelme forgatni, volt még háttér és kék ég is, bár az idő előrehaladtával ez egyre jobban beszűkült. A szél is megerősödött kicsit, de aznap már elviselhető szinten maradt. Jó tempóban érkeztünk meg a Gyömbérre (2043 m), az Alacsony-Tátra legmagasabb csúcsára. Útközben találkoztunk néhány sítúrázóval, hótalpas vagy bakancsos turistákat viszont egész nap nem láttunk. A csúcsra érkezve az egyre jobban összeálló felhők csak szűk kilátást engedtek az északi irányban meredeken leszakadó gleccserkatlanokba. Miután elkészültek az itt tervezett felvételek, indultunk is vissza a menedékházba, hiszen azt terveztük, hogy ha időben visszaérkezünk, akkor észak felé még aznap le is megyünk a hegyről. A tervezett időhöz képest korábban visszaértünk a mézeskalács-házikóhoz hasonlító, behavazott menedékházhoz, ahol aztán a másnapra jelzett felhőtlen, tiszta időben bízva úgy döntöttünk, hogy még egy éjszakát fent töltünk, és csak másnap reggel indulunk lefelé.
A Liptói-Tátra a Chopokról
Mint másnap kiderült, ez nagyon jó döntés volt. Pénteken vakítóan kék égre, szélcsendes, napsütéses időre ébredtünk. Már előző reggel, a Gyömbérre való indulás előtt is megcsodáltuk a Chopok csúcsáról (2024 m) a Liptói- és a Magas-Tátrára nyíló, akkor még kicsit párás kilátást, pénteken reggel azonban hihetetlenül tiszta, felhő- és páramentes időben fotóztuk és filmeztük a Felvidék legnagyobb hegységeit. A látványtól elbűvölve sorra azonosítottuk a hegység hófödte csúcsait és völgyeit. Velünk éppen szemben, a Deményfalvi-völgy hátterében láthattuk a Liptói-Tátrát, tőle keltre pedig a Magas-Tátra csúcsait, a Krivántól a Nagyszalóki-csúcsig bezárólag. A Liptói-Tátrától nyugatra emelkedett a felhőtenger fölé a Kis-Fátra vonulata, de a háttérben tisztán kivehető volt a Babia Góra havas púpja is. A gyönyörű időt kihasználva újabb fotók és felvételek készültek, így aztán a tervezetthez képest kicsit később indultunk meg lefelé északi irányban, a Deményfalvi-völgybe vezető sípálya mentén. A hétvége első napján, na és a jó időt kihasználva egyre több síelő jött felfelé a folyamatosan üzemelő felvonókon, egyre jobban benépesültek a pályák. Lukován mi is felvonóra ültünk, hiszen ekkor már várt ránk barátunk, Scheirich László, akivel a Deményfalvi Szabadság-barlangnál beszéltünk meg találkozót. Mint amatőr barlangász, nagy segítségünkre volt abban, hogy ebbe a csodaszép cseppkőbarlangba a hivatalos látogatási időponton kívül, külön vezetővel beléphettünk.
A Kő menedékház (2000 m) a Chopok csúcsa alatt
A magyar turisták körében is jól ismert barlangban fejeződött be a Felvidék szívében fekvő Alacsony-Tátrában töltött három nap programja. Ezúton is köszönöm a Hazajárónak a lehetőséget, hogy kísérőjükként részt vehettem ezen a túrán.
A Tátra-barátoknak és e bejegyzés olvasóinak pedig jó szívvel ajánlom figyelmébe a Kárpát-medence legszebb tájait bejáró, a történelmi Magyarország természeti és kulturális értékeit bemutató „Hazajáró” című magazinműsort, amely a Duna TV-n látható minden vasárnap délután.

Az alacsony-tátrai túráról készült műsor ezen a héten vasárnap, vagyis február 19-én kerül adásba a Duna TV csatornáján, 15 óra 15 perckor.

A túráról írott cikkem a Turista Magazin március 1-én megjelenő márciusi számában lesz olvasható.

További fotók a túráról: https://picasaweb.google.com

A Hazajáró a facebookon: www.facebook.com/hazajaro 
Szerző: Tátraturista

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...