Amikor a Tátrában megszaporodik a felkészületlen turisták miatti balesetek száma, a közösségi oldalakon kommentek lavinája indul el. A hozzászólókon harag, zavarodottság és hitetlenség lesz úrrá amiatt, hogy miként lehet ilyen „hülyeséget” csinálni. Aligha meglepőek ezek a reakciók, amikor azt olvassuk, hogy valaki hómacskában ment fel a Tengerszem-csúcsra (Rysy), nem volt nála lavinafelszerelés, nem vette figyelembe a közelgő vihart, vagy délután indult a hegyekbe. Az a benyomásom azonban, hogy az utóbbi időben egyoldalú nyilatkozatok uralják az online teret, és háttérbe szorult a nagyon is fontos előremutató vita és tapasztalatcsere. Ez azonban nagyon rossz irány.
Ha valaki bajba kerül a hegyekben, vagy a hegyimentők mentőakciójára van szükség, hihetetlen mennyiségű kritikát olvashatunk a Facebook különböző csoportjaiban, oldalain. Hogy hogy nem lehet erre gondolni; hogy mielőtt valaki a hegyekbe indul, ezt és ezt és ezt kell tennie; hogy meg kellene vele fizettetni a mentést; hogy egyáltalán nem szabad sajnálni őt, mert így működik a természetes szelekció. Az ilyen hozzászólások nemcsak számszerűen szaporodnak, de ezek váltják ki a legnagyobb érdeklődést és gyűjtik be a legtöbb lájkot. Az online kritikák és a hegyekben tanúsított helytelen viselkedéssel kapcsolatos vádak közepette gyakran elveszik azoknak az embereknek a hangja, akiknek valóban szükségük van a segítségre. Egy közelmúltbeli tragikus eseményt leíró cikk alatti hozzászólásokban legalább ezer változatban olvashattuk azt a megállapítást, hogy egy turistának különbséget kell tudni tennie a hómacska és a hágóvas között, de amikor valaki megkérdezte, hogy „akkor hogy különböztessem meg őket – segítsetek” – nem kapott választ…
Az internethasználók ideális valóságot teremtenek. A különböző csoportokban, hozzászólásokban ezernyi leírást találunk arról, hogy kell kinéznie és viselkednie az ideális turistának. Ezek sokszor sajnálattal, haraggal és hitetlenséggel vegyülnek, hogy a turisták nem tökéletesek. Talán itt az ideje elfogadni, hogy bármi történik, néhány turista akkor is felelőtlenül fog viselkedni a hegyekben? Ezen soha nem fogunk tudni változtatni, akkor sem, ha a fejünk tetejére állunk. Mindig lesznek a Tátrában felelőtlen és felkészületlen turisták. Végül is ez a mindennapi életben is így van. Hisz mindannyiunkkal előfordult már életünk során, hogy valami nem túl ésszerű dolgot tettünk. Egyesek ritkábban, mások gyakrabban. Ez az események normális menete.
Ha elfogadjuk, hogy egyes turisták úgyis figyelmen kívül hagyják a biztonsági szabályokat, talán könnyebb lesz odafigyelni azokra, akiknek valóban szükségük van tapasztaltabb társaik segítségére. Hiszen sokan vannak, akik a szabályokat betartva szeretnének a hegyekben túrázni, de mivel még magashegyi „pályafutásuk” elején járnak, nem igazán tudják, hogy kezdjenek neki. Ugyanakkor a közösségi médiában félnek kérdezni, mert tudják, hogy jótanács helyett valószínűleg csak kritikát kapnak, vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a kérdéseiket. Időnként pedig elég lenne egy egyszerű tanács vagy egyértelmű információ arról, hogy hol találnak szakembert, aki választ ad a kérdéseikre, és mire kell odafigyelni túra közben. Nézzük meg közelebbről azokat, akik válaszokat várnak – akiket nem érdekel a válasz, azok csak az idegeinket borzolják.
Az internet ismeri azoknak az embereknek az esetei, akik segítséget kértek egy hegyekkel foglalkozó közösség tagjaitól, de mivel nem kaptak tényleges segítséget, így hát „önállóan” indultak a hegyekbe, aminek nem lett jó vége. Szóval hagyjuk azokat, akik úgysem értik. Időnket és energiánkat fordítsuk inkább azokra, akiknek valóban tudunk segíteni. Ne áltassuk magunkat – a Tátrában a halálos balesetek száma sosem fog nullára csökkenni. De minden jó tanács esélyt jelent arra, hogy megmentsük legalább egy ember életét, egészségét, vagy egyszerűen csak elmagyarázzunk neki valamit, és megszerettessük vele a hegyi turizmust, amelyre ha egy művészethez hasonlóan tekintünk, szép és értékes tevékenység.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl; Maja Sindalska
