![]()
1934-ben a Nagyszalóki-csúcs délkeleti lábánál, a Szószék
nevű helyen épült fel a Bilík menedékház, de már korábban itt állt az egyszerű
Róza menedékház, melyet később egy turista szállóval helyettesítettek. Az ezen
a helyen épült első építmény története 1875-ben kezdett íródni, a Róza menedékház
azonban 17 évvel később leégett, majd 1893-ban az épület maradványait is
elbontották. Helyére két szállodát építettek, ezzel létrehozták a Tarpatakfüred
nevű kis telepet. A fürdőteleppel nagy terveik voltak az építtetőknek, legalább
hat újabb épületet terveztek felépíteni, melyekben 400 szobát alakítottak volna
ki cukrászdával sörözővel, saját tehenészettel. A nagyszabású tervek közül
azonban egy sem valósult meg, röviddel az I. világháború után a fürdőházat
lebontották, és a későbbi beruházások sem mentették meg a fürdőt, amely 1927.
elején leégett. Tarpatakfüred helyén 1934-ben épült fel egy emeletes
menedékház, melynek földszintjén volt az ebédlő és a konyha, az emeleten pedig
a hálóterem lett elhelyezve. Az egész építkezést ifj. dr. Guhr Mihály
finanszírozta, aki azonban a hivatalos megnyitót sajnos már nem élhette meg.
Ennek ellenére a menedékházat az építtetője iránti tiszteletből Guhr menedékháznak
nevezték el.
A turistaszálló és az étterem különösen a fiatal szepességi
német turisták, a Karpathenverein tagjai körében tett szert nagy népszerűségre.
1936-ban a ház alapterületét hozzáépítéssel bővítették, kapacitását az addigi
40 ágyról 56 ágyra növelték. A II. világháború után, 1946-ban a Szlovák
Turisták és Síelők Klubja vette át a kezelését, amely egy évvel később Bilík menedékháznak
nevezte el. Sokan feltehetik a kérdést, miért nevezik ezt a menedékházat Bilík menedékháznak.
Nos, a házat egy Pavel Bilík nevű aktív síelőről (polgári foglalkozását
tekintve pénzügyi tisztviselő) nevezték el, aki a II. világháború idején a
Szlovák nemzeti felkelés résztvevőjeként harcolt a németek ellen, ennek során
1944. szeptember 7-én Felsőtátrafüreden a németek elfogták és a késmárki várban
kivégezték. A korábbi Guhr menedékházat az ő tiszteletére és emlékére nevezték
át 1947-ben Bilík menedékháznak, és nevezik így ma is.
A ház később újabb átépítésen ment keresztül, majd a
közelében felépítettek egy ún. nyári épületet, amelynek hat szobájában 10-10 ágy
volt elhelyezve, a menedékházzal ellentétben azonban itt nem volt víz és fűtés.
Ezt a turistaszállást azonban fokozatosan fejlesztették, így később már a téli
szezonban is lehetett használni. A korszerűsítés folytatódott a menedékházban
is, teraszt építettek hozzá, zuhanyzókat és központi fűtést szereltek fel. A
munkák 1965-ben fejeződtek be, ekkor egy illetékes bizottság a Magas-Tátra
legjobban felszerelt menedékháznak nyilvánította a Bilík menedékházat. Ezt
tükrözi a szállás ára is, amely abban az időben a legolcsóbb volt a Tátrában,
ráadásul a menedékházat autóval is meg lehetett közelíteni.
Az újabb jelentős felújításra, amely megváltoztatta az
épület külső képét, 1992-ben került sor. Az épület magasságát egy méterrel
megemelték, befedték a teraszt és bevezették a földgázt. Nem feledkezhetünk meg
a bérlőkről sem, akik a ház szellemiségét biztosították. A leghosszabb ideig,
29 évig Kacián Rudolf volt a menedékház gondnoka, aki 1946 és 1976 között
dolgozott a házban.
Csehszlovákia felbomlása után, 1993-ban a menedékházat
privatizálták, majd 1999-ben egy pozsonyi cég tulajdonába került. A
menedékházat jelenleg a Fassinger házaspár vezeti. Az évek során alaposan
megváltozott a ház karaktere, amely turistaszállóból apartman szállássá alakult
át. A menedékház jelenleg 29 ággyal és saját, víztisztítóval ellátott forrással
rendelkezik. A menedékház ellátását autóval oldják meg, a téli szezonban
azonban a siklóval és motoros szánokkal biztosítják a zavartalan ellátást. A
tágas étterem az ételek széles választékát kínálja. Az egész éves nyitva
tartásnak, a jó megközelíthetőségnek, valamint a Tar-pataki-vízesések
közelségének köszönhetően a ház sok turista és a kevésbé tapasztalt túrázók
kedvelt célpontja.
