![]()
Egy lengyel legenda szerint ezen a
helyen, ahol most hegyek és sziklák vannak, egykor termékeny földek, erdők és
rétek voltak. A határ lengyel oldalán élt egy gazdag úr, akit Morski-nak
hívtak, ugyanakkor a szomszédban, a határ magyar oldalán élt egy fiatal herceg.
Morski úrnak volt egy csodálatosan szép lánya, akit a határ túloldalán élő
fiatal herceg egyszer meglátott, és azonnal halálosan beleszeretett. Megkérte
édesapjától a lány kezét, ő azonban megesküdött, hogy csak honfitársának adja
lánya kezét, külföldi nem viheti el tőle. Az öreg Morski katona volt, ezért a
király szolgálatában messzi földre kellett utaznia. Lányát addig kolostorba
záratta, és azt mondta, hogy elátkozza, ha hozzámegy a magyar herceghez, mert ő
inkább az ördöghöz adja feleségül, mint egy idegenhez. Hosszú ideig
katonáskodott, a fiatal lány addig nagyon unatkozott, miközben a herceg továbbra is udvarolt neki. Csodálatos korallokat, ékszereket, selyem- és
bársonyszalagokat ajándékozott neki. A lánynak egy magyar földről érkező tündér
megjövendölte, hogy nagy dáma lesz belőle, ezüst palotában és arany szobákban
fog élni. A tündér elbűvölte a lányt, aki megígérte neki, hogy elhagyja a
kolostort.
Este a fiatal herceg szerzetesnek álcázva közeledett a kolostor
falaihoz, majd beköszönt, és kérte az alamizsnát. Az apácák beengedték őt,
ezután boszorkányfűvel elaltatta a kutyákat, és a lánnyal együtt elmenekült a
kolostorból. A herceg aranyból, drágakövekből, fényes korallokból épített
palotába vitte a lányt, ahol a hercegnő egész nap boldogan táncolt a virágos
réteken, vagy hét gyermekét simogatta. Esténként megjelentek a tündérek, akik olyan
szépen énekeltek, hogy attól mindig szépeket álmodott. Minden olyan volt, mint
a mesében – sem viharok, sem betegség, sem más nem árnyékolta be boldogságukat.
Az öreg Morski sokáig nem jött
vissza, az emberek azt beszélték, megölték a tatárok. A lánya felöltötte a
fekete gyászruhát, magához vette apja vagyonát, és csak mosolygott apja átkán.
Ám Morski úr egyszer csak mégis hazatért, és kérdezte, hogy hol van a lánya?
Mutatták neki, hogy abban a korall palotában. A lány, miután megtudta, hogy
apja hazatért, felvette legszebb ékszereit, és elindult, hogy üdvözölje őt.
Az öreg keresztet vetett,
dobbantott egyet a lábával, amitől a korall palota porrá morzsolódott, majd így
kiáltott:
- Hozzámentél egy idegenhez, minden vagyonod változzon kővé!
Amikor a hercegnő magához hívta a
gyermekeit, és könnyezve a lába elé hullott, még dühösebben így kiáltott fel:
- Folyhatnak a könnyeid, legyenek
átkozottak a gyermekeid, fulladjanak meg benne. Nem vagy a lányom, és ők nem az
unokáim.
Az öreg átka azonnal beteljesedett:
a mezők, rétek, erdők, kastélyok és minden egy pillanat alatt kővé változott. A
rémült herceg szerzetesnek adta ki magát, és megpróbált menekülni, ám ő is kővé
vált, és ma is egyedül áll azon a helyen, ahol az átok utolérte. A hercegnő
sírt, magához hívta a tündéreket, de ők sem tudtak tenni semmit az apai átok
ellen. Mindegyik magához vett egy gyereket, és elfutottak velük. De hirtelen
hatalmas kősziklák kezdtek kinőni a földből, így nem tudtak tovább futni.
Fáradtan leültek, és várták a halált. A gyerekek sírtak, hívták az anyjukat,
aki csak futott, és addig sírt, amíg könnyei tavakká nőttek. Könnyeiből hét kis
tó alakult ki, és minden tóban egy-egy gyermeke feküdt. A hercegnő kisírta a
szemeit. A könnyeiből idővel hatalmas tó keletkezett, melyet a hercegnő lánynevéről
Morskie Oko névre kereszteltek. A hercegnő minden ékszerével együtt belefulladt
ebbe a tóba, és mivel feketébe volt öltözve, a ruhája feketére festette a tó
vizét. Az emberek azt mondják, hogy néha még most is sírást és jajgatást lehet
arrafelé hallani, mivel a lelke háborog, és segítségért esedezik. De aki
hallja, és segíteni akar, az csak havat és sziklákat talál a tó körül.
