Észak-déli irányban szeltük át a Káposztafalvi-karszt fennsíkját, és bár
24 óránál alig több állt rendelkezésünkre, végigmentünk a leghosszabb szurdokon,
kipróbálhattunk egy turistaházat, a karszt hangulatos völgyeiből a legmagasabb
kilátópontjára másztunk, majd egy kanyonon átsétálva megérkeztünk egy hegyek
közé ékelt tó partjára. Az általunk is bejárt mintegy 30 kilométeres táv
azoknak ajánlott, akik a Szlovák Paradicsom belső zugaira, sokoldalú
hangulataira is kíváncsiak.
A magyar túrázók körében is jól ismert Szlovák Paradicsom Nemzeti Park
közelségének is köszönheti kiemelkedő népszerűségét: rövid autózást követően
máris egy hűs, vadregényes szurdok bejáratánál állhatunk, hogy néhány óra
patakmederben gyaloglást, létramászást és pallótaposást vállalva semmihez sem
fogható élményeket gyűjtsünk. A mészkővidék hullámos, erdő borította fennsíkját
eddig éppen azért nem ismertem, amiért a legtöbb látogató is kihagyja
útvonalából: a szurdokokból kikerülve általában a hegylábi szálláshelyre vagy
egy következő szurdokba vezetett utunk. Ezúttal azonban a nemzeti park
átszelését, távolabb eső turistaösvényeinek megismerését tűztük ki célul.
Bár két nap állt rendelkezésünkre, és csak a tömegközlekedés
szolgáltatásaira támaszkodhattunk, mégis tartalmas, változatos,
látványosságokban bővelkedő útvonalat sikerült összeállítani. A Veľký Sokol
völgyének végigjárásával jutottunk fel az 1000 méteres magasságban hullámzó
karsztplatóra, hogy az annak déli szélén álló Geravy turistaházban töltsük az
éjszakát. Másnap a fennsík fölött őrködő Holló-szikla (Havrania skala)
meghódítása után a Sztracenai-kanyonba (Stratenský kaňon) ereszkedtünk, hogy
Imrikfalva (Dedinky) víztározóját megkerülve üljünk újra vonatra.
