![]()
130 évvel ezelőtt, 1887. szeptember
18-án régi lengyel család sarjaként Bécsben született dr. Komarnicki Román
(1887-1973), a kitűnő hegymászó, az I. világháborúban a honvéd sí- és hegymászó
kiképzés oktatója (hadapród őrmester a Csorbai-tavi különítménynél). Édesapja,
Komarnicki Zsigmond Varsóban született régi lengyel családból, ott is
nevelkedett. A lengyel függetlenség híve volt, ezért az orosz cári rendőrség
gyakran zaklatta, majd 1860 körül el kellet hagynia az országot és francia
földön telepedett le. Párizsban elvégezte az École Centrale-t és mivel nem
térhetett vissza az Oroszországhoz tartozó Varsói nagyhercegségbe,
Magyarországon telepedett le. Mint francia állampolgár, vasúti mérnökként
érkezett, majd a késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül. Fiai Gyula,
Román és László és lánya Mária Budapesten illetve Bécsben születtek,
nevelkedtek, Magyarország lett a hazájuk. A Komarnicki fivérek csak felnőtt
korukban ismerkedtek meg rokonságuk lengyel részével – egyik nagybátyjuk a
varsói egyetem tanára, a másik Lengyelország nagykövete volt a Nemzetek
Ligájában Genfben. Ahogy ezt Komarnicki Gyula mondogatta, kapcsolatuk
Lengyelországgal nem a rokoni szálakon, hanem a hegymászáson alapultak.
Komarnicki Gyula öccseként 1906-1912
között a legjobb hazai hegymászók közé tartozott, kötéltársa legtöbbször
bátyja, Gyula volt. Tátrai útjainak felsorolása egy kisebb füzet lapjait is
betölthetné, teljesen szubjektíven itt most csak a Fecske-torony és a
Téry-csúcs első téli megmászását emelném ki, amelyet 1910-ben hajtottak végre. Az
Alpokban és a Dolomitokban is mászott és síelt. 1911-1913 között a Budapesti
Egyetemi Turista Egyesület (BETE) elnöke volt, termékeny hegyi írókén tartották
számon, számtalan hegyi írását találni a Turistaság és Alpinizmus szinte
minden évfolyamában és a Turisták Lapjában.
