130 évvel ezelőtt, 1887. szeptember 18-án régi lengyel család sarjaként Bécsben született dr. Komarnicki Román (1887-1973), a kitűnő hegymászó, az I. világháborúban a honvéd sí- és hegymászó kiképzés oktatója (hadapród őrmester a Csorbai-tavi különítménynél). Édesapja, Komarnicki Zsigmond Varsóban született régi lengyel családból, ott is nevelkedett. A lengyel függetlenség híve volt, ezért az orosz cári rendőrség gyakran zaklatta, majd 1860 körül el kellet hagynia az országot és francia földön telepedett le. Párizsban elvégezte az École Centrale-t és mivel nem térhetett vissza az Oroszországhoz tartozó Varsói nagyhercegségbe, Magyarországon telepedett le. Mint francia állampolgár, vasúti mérnökként érkezett, majd a késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül. Fiai Gyula, Román és László és lánya Mária Budapesten illetve Bécsben születtek, nevelkedtek, Magyarország lett a hazájuk.
Komarnicki Gyula öccse és kötéltársa
A Komarnicki fivérek csak felnőtt korukban ismerkedtek meg rokonságuk lengyel részével – egyik nagybátyjuk a varsói egyetem tanára, a másik Lengyelország nagykövete volt a Nemzetek Ligájában Genfben. Ahogy ezt Komarnicki Gyula mondogatta, kapcsolatuk Lengyelországgal nem a rokoni szálakon, hanem a hegymászáson alapultak.
Komarnicki Gyula öccseként 1906-1912 között a legjobb hazai hegymászók közé tartozott, kötéltársa legtöbbször bátyja, Gyula volt. Tátrai útjainak felsorolása egy kisebb füzet lapjait is betölthetné, teljesen szubjektíven itt most csak a Fecske-torony és a Téry-csúcs első téli megmászását emelném ki, amelyet 1910-ben hajtottak végre. Az Alpokban és a Dolomitokban is mászott és síelt. 1911-1913 között a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) elnöke volt, termékeny hegyi írókén tartották számon, számtalan hegyi írását találni a Turistaság és Alpinizmus szinte minden évfolyamában és a Turisták Lapjában.
