A
szepesbélai Husz György és Britz János 1881. augusztus 5-én, az erdőben
kószálva egy korhadt fatuskókkal elzárt, füvekkel és mohával benőtt szűk
nyílást vett észre. Ezek eltávolítása után egy szűk, kéményszerű barlangot
találtak, amelybe csak nagy nehézségek után sikerült beljebb jutniuk. Feltáró
munkájukat siker koronázta, és hamarosan feltárták a Tátra szlovák oldalának
egyetlen látogatható cseppkőbarlangját. A barlang feltárásába később
bekapcsolódott a szintén szepesbélai Verbovszky Imre és Kaltstein Ágoston. A
barlang egy részét a hozzá vezető út kiépítésével, a bejárat mellé pedig egy menedékház
felépítésével már a feltárás megkezdése után, 1882-ben hozzáférhetővé tették a
nagyközönség számára, majd 1896-tól az akkor még más barlangokban
ritkaságszámba menő elektromos világítást is bevezették.
A barlang
feltárásához több mondaszerű történet fűződik, az egyik szerint medvét keresett
itt egy vadásztársaság, de medve helyett egy csodálatosan szép
cseppkőbarlangot találtak. A nem túl nagy, de cseppkővel gazdagon díszített
barlang bejárati részét a benne talált feliratok szerint az aranyásók már a
XVIII. században ismerték („Michael Scholtz 1713”, és „Thomas Mayer, Jacob
Haaz, Jacob Herzogh 1731” szövegű feliratokat láthatunk a barlang falain), valamint
fennmaradtak feljegyzések, melyek tanúsága szerint a szepesbélaiak és a késmárkiak
már 1826-ban is tudtak létezéséről.
Forrás:
Tátrai túrák; Fotó: Oliver Ondráš
