A szepesbélai Husz György és Britz János 1881. augusztus 5-én, az erdőben kószálva egy korhadt fatuskókkal elzárt, füvekkel és mohával benőtt szűk nyílást vett észre.
Hirdetés
A szepesbélai Husz György és Britz János 1881. augusztus 5-én, az erdőben kószálva egy korhadt fatuskókkal elzárt, füvekkel és mohával benőtt szűk nyílást vett észre. Ezek eltávolítása után egy szűk, kéményszerű barlangot találtak, amelybe csak nagy nehézségek után sikerült beljebb jutniuk. Feltáró munkájukat siker koronázta, és hamarosan feltárták a Tátra szlovák oldalának egyetlen látogatható cseppkőbarlangját.
A nagyközönség számára 1882-től hozzáférhető
A barlang feltárásába később bekapcsolódott a szintén szepesbélai Verbovszky Imre és Kaltstein Ágoston. A barlang egy részét a hozzá vezető út kiépítésével, a bejárat mellé pedig egy menedékház felépítésével már a feltárás megkezdése után, 1882-ben hozzáférhetővé tették a nagyközönség számára, majd 1896-tól az akkor még más barlangokban ritkaságszámba menő elektromos világítást is bevezették.
Bélai cseppkőbarlang
135 évvel ezelőtt tárták fel a Bélai cseppkőbarlangot-2
Forrás: Nagy Árpád
A barlang feltárásához több mondaszerű történet fűződik, az egyik szerint medvét keresett itt egy vadásztársaság, de medve helyett egy csodálatosan szép cseppkőbarlangot találtak. A nem túl nagy, de cseppkővel gazdagon díszített barlang bejárati részét a benne talált feliratok szerint az aranyásók már a XVIII. században ismerték („Michael Scholtz 1713”, és „Thomas Mayer, Jacob Haaz, Jacob Herzogh 1731” szövegű feliratokat láthatunk a barlang falain), valamint fennmaradtak feljegyzések, melyek tanúsága szerint a szepesbélaiak és a késmárkiak már 1826-ban is tudtak létezéséről.
Menedékház a barlang bejáratánál
135 évvel ezelőtt tárták fel a Bélai cseppkőbarlangot-1
