Három évvel ezelőtt
nyitották meg a Zsári-völgyben a titokzatos Medve-alagút (Medvedia štôlňa)
félhomályos, titokzatos járatait. A csaknem 500 méter hosszú alagútban sétálva
a látogatók betekintést nyerhetnek ez egykori liptói bányászok nehéz
mindennapjaiba. A megnyitást több éves előkészítés, a szükséges engedélyek
beszerzése, valamint az alagút hozzáférhetővé tétele során több napos fizikai
munka előzte meg. Az előkészítés során Peter Holúbek barlangász és társai kb. 200 kg. szemetet hordtak ki a járatból,
melyet sok éven keresztül azok az önjelölt kincskeresők hagytak maguk után,
akik bemerészkedtek a sziklák mögött megbújó titokzatos alagútba. Kb. 300
méterre a bejárattól néhány bányamanó fogadja a látogatókat, akik megvilágítják
az utat a látogatók előtt.
Az alagút történetéről
sajnos nem sok információval rendelkezünk. A geológusok szerint a bánya a XIX.
század kezdetén, az ún. pirit-láz idején létesült, amikor a kénsav előállítás
céljából nagy mennyiségben kezdtek piritet bányászni. Már 1811-ben és 1832-ben
is bányászkodtak a járatban, amelyet a geológusok becslése szerint mintegy 100
évig használtak. Bár az alagutat Medve-alagút néven ismerik, soha nem éltek
benne medvék, elnevezését egy információs táblán látható medvéről kapta, amely
a múlt század végén a Zsári-völgyben vezető út mellett állt. A bányaalagút
elnevezése azért is egyedi, mivel Szlovákiában egyetlen más bánya sem viseli
egy állat nevét. A földalatti világhoz természetesen itt is számos legenda
fűződik. Az egyik ilyen történet szerint egy helyi lakos kezdte kiásni az
alagutat, aki korábban Amerikában gazdagodott meg, egy másik legenda szerint
ezen keresztül sót és lovakat csempésztek Lengyelországból, a harmadik történet
szerint pedig ennek az alagútnak a Racskó-völgyben van a kijárata.
A 2015-ben a Zsári-völgybe
látogatók figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy valami készül a Medve-alagút
bejáratánál. A helyi barlangászok és a régmúlt bányák kutatói hozzáláttak egy olyan,
a bányászok elszállásolására szolgáló kunyhó
felépítéséhez, amelyben a távoli bányákban dolgozó bányászok éltek. Egy ilyen
kunyhónak a hű mását építik most fel a Medve alagút bejáratánál, amely az
egyetlen, a nagyközönség számára hozzáférhető bányajárta Liptóban.
Az építési munkák
szeptember elején kezdődtek, a munka nagy részét október végéig el szeretnék
végezni, majd a tél után fejeződik be az építkezés. A terepet is annak
megfelelően kell elrendezni, hogy a kis bányászkunyhóban berendezésre kerülő
kiállítóhely a következő szezonban el tudja kezdeni a működést. „A bányászkunyhóban
egy kis kiállítást hozunk létre, ahol a látogatók megismerkedhetnek a bányászok
életével” – mondta el Peter Holúbek barlangász. Az épülete tetőtéri része az
alkalmazottak elhelyezésére szolgál majd. Könnyűszerkezetes házikót építenek,
amely nem csak a környezetébe illeszkedik majd, hanem segíti a látogatókat
elképzelni azt, milyen körülmények között éltek egykor a bányászok.
A három éve
hozzáférhető, egyre népszerűbb Medve-alagútban a látogatók személyesen
tapasztalhatják meg egy bányaalagút atmoszféráját, elképzelhetik, milyen nehéz
körülmények között dolgoztak az egykori bányászok abban a sötét alagútban,
melyben csak saját lámpájuk világított. Ebben az alagútban a XIX. században nem
csak nemesfémek után kutattak, hanem például piritet is találtak, amelyet a
kénsav előállítása során használtak fel.
