Jozef Kopold szlovák hegymászó állítása szerint rekordidő
alatt járta végig a Tátra főgerincét. „De pontosan merre?” – kérdezik sokan.
Nincs sok fotó, állítólag elromlott a fényképezőgépe. Világszenzáció lehetne,
amivel beírhatná nevét a szlovák sporttörténelembe. A közösségi oldalakon és az
internetes fórumokon az utóbbi napokban többtucat ember gratulált a 33 éves
Jozef Kopoldnak. Nagyjából ugyanannyian viszont teljesen másképpen reagáltak a
hírre. „Kopold? Na persze.” „Lehetetlen”, vagy „Dodo, merre mentél végig a
főgerincen?”
A neves pozsonyi dokumentumfilmes, Pavol Barabáš január első
hétvégéjén járt a Tátrában. Facebook profilján másnap azt írta, hogy elkísérte
a hegymászót, aki egyedül akart mászni. Egyúttal felhívta a figyelmet saját filmjére,
melyben két fiatal hegymászó elmúlt évi nehéz útját láthatjuk, amint 15
nap alatt meghódítják a Tátra főgerincét a Liptói-Tátráról a Bélai-Tátráig.
Útjuk során 72 kilométert tettek meg, felmásztak több mint 130 csúcsra és
toronyra. Ezeknek a követelményeknek csak tapasztalt hegymászók képesek
megfelelni, minőségi felszereléssel.
Jozef Kopold a negyedik szlovák hegymászó lehet, akinek téli
körülmények között sikerült végigjárni a hegység főgerincét. A tavalyi páros, Michal
Sabovčík és Adam Kadlečík előtt ugyanazt az útvonalat járta be a híres,
ugyanakkor ellentmondásos hegymászó, Pavel Pochylý 1979-ben, aki élete során
több alkalommal került börtönbe, és expedíciói során drogokkal is
kísérletezett. Idejétmúlt ruházata és elavult felszerelése ellenére az ő túrája
is 15 napig tartott. Kopold esetében viszont a hegymászó fórumok már a mászás
negyedik napján jelentették a főgerinc meghódítását. Az egész mászás a
hihetetlenül rövidnek tűnő 72 óráig tartott, mely idő alatt egy percet sem
aludt, és az út nagy részét sötétben kellett megtennie.
![]() |
| Jozef Kopold útvonala |
A főgerinc meghódításának bejelentése az elmúlt évek egyik
legnagyobb vitáját váltotta ki a hegymászó közösségben. Sokan nem hisznek neki,
és a gerincen keresik a nyomait. „A mászás második napján másztam át a
főgerincen a Hincó-tavak közelében, a Nagy-Menguszfalvi-csúcs és a Csubrina
között semmilyen nyomot nem láttunk a hóban” – mondta el Ján Kořínek
légimentős. „Furcsa, hogy ha arra járt, miért nem volt nyoma”. A vita azért is
ennyire viharos, mert épen Kopoldról van szó. Bár sok kollégája is elismeri,
hogy ő az egyik legtehetségesebb hegymászó, aki már több alkalommal is elnyerte
az „Év hegymászója” díjat, szavahihetősége azonban már korábban megrendült.
2008-ban a JAMES Szlovák Hegymászó Egyesület hegymászó
bizottsága csalás gyanúja miatt kizárta őt a szlovák válogatottból több
nyolcezres himalájai csúcs megmászásával kapcsolatban. Mai napig is különféle
spekulációk keringenek a köztudatban Kopold mászótársa, Vladimír Plulík halála
kapcsán, aki nem tért vissza a Broad Peak csúcsának közösen végrehajtott
megmászása után. Abban az évben Plulík volt Kopold második mászótársa, aki
életét vesztette.
„Sehol nem írtam azt, hogy végigmentem a teljes főgerincen”
– mondta el Kopold pár nappal ezelőtt. A hegymászó január 16-án este, több mint
egy héttel a főgerincmászás után tette közzé a mászás leírását saját Facebook
profilján. Ebben megnevezett 11 csúcsot, melyet egyszerűen kihagyott. „A célom
nem az volt, hogy következetesen végigmenjek a gerince, hanem az, hogy a
legkézenfekvőbb útvonalon haladva kipróbáljam, hogyan kezeli a szervezetem ezt
a próbatételt alvás és külső támogatás nélkül” – magyarázza.
A reakciókon, amelyeket a mászás kiváltott, Pavol Barabáš is
csodálkozik. „Csodálatos teljesítményt vitt véghez, amikor három nap és három
éjjel ment megállás és alvás nélkül. Ezt mi kívülállók nehezen érthetjük meg” –
mondta a filmrendező.
A rendkívüli teljesítményről óvatosan nyilatkozik Jozef
Kopold barátja, Michal Sabovčík is, aki a múlt évben járta végig a főgerincet.
Egyelőre nem szeretne véleményt nyilvánítani, várja a magyarázatot. „Azt
hiszem, hogy úgy, ahogy leírta, meg lehet csinálni, bár ez még kedvező
időjárási körülmények között is nagyon nehéz”.
Barabáš azt is érti, hogy Kopold miért nem sietett
közzétenni a mászás részleteit az interneten. „Egyedül mászott, kizárólag
magára számíthatott, és amikor befejezte a mászást, olyan állapotban volt, hogy
egy csomó dologra nem emlékezett, és minden összezavarodott benn” – mondja.
„Amikor valakinek 72 órán keresztül folyamatosan arra kell koncentrálni, hogy
hová tegye a kezét, hová lépjen a hágóvasban a túléléshez, annak a normál
életbe történő visszatérése időt vesz igénybe. A rendező a mászás végét
kamerával is rögzítette, de azt mondja, elsősorban barátként volt jelen.
A közösségi oldalakon viszont sokan nem fogadják el ezt a
magyarázatot. „Miért nem reagált 10 napig, miért nem tette lehetővé, hogy az
emberek gratuláljanak neki? Ha a mászás végén azt mondja az embereknek, akik
várták őt, hogy nem tudtam következetesen megcsinálni, más útvonalon haladtam,
senki sem hibáztathatná őt semmiért” – mondta el Igor Koller, a JAMES elnöke.
„Pontosan ugyanolyan, mint 2007-től mindig. Ugyanolyan torz, hiányos és
megbízhatatlan adatok” – tette hozzá csüggedten. „Most lett volna alkalom
meggyőzni a kétkedőket, hogy Dodo képes világra szóló teljesítményre. Elég lett
volna GPS-el rögzíteni az útvonalat, vagy fényképezőgéppel dokumentálni a
mászást” – csóválja a fejét Rudolf Hajdučík hegymászó is.
Kopold elismeri, hogy tudatosan hagyja keringeni a
pletykákat. „Bárcsak néha én is a másik oldalhoz tartozhatnék, ülnék otthon a
számítógép előtt, figyelhetném más emberek teljesítményét, és kibicelhetnék,
mit csinálnak rosszul” – mondja fanyarul.
Így írta le Jozef Kopold a Tátra főgerinc bejárását a
Facebookon:
Január 5,
vasárnap: 16:20 Murány
alatti erdészház (horáreň pod Muráňom) – 22:20 Kopa-hágó (Kopské sedlo) – a
Homlokost (Bujačí vrch) is érintve.
Január 6, hétfő:
5:00 Hócsúcs (Snehový štít) – 7:30 Kis-nyereg-hágó (Sedielko) - 12:15 Nagy-Tarpataki-Zerge-horhos (Malý Závrat)
– 16:30 Lengyel-nyereg (Poľský hrebeň). Kihagyta a Keleti-Rovinki-szarvat (Kresaný roh), a
Nyugati-Rovinki-szarvat (Rovienkové veže) és a Vörös-patak-toronyot (Divá veža).
Január 7. kedd: 2:00 Kacsa-völgyi-csúcs (Kačací štít)
– 6:00 Omladék-völgyi-csorba (Zlomisková štrbina) – 9:40 Hunfalvy-hágó (sedlo
Váha) – 14:00 Keleti-Menguszfalvi-csúcs (Východná Mengusovský štít) – 16:00 Csubrina
(Čubrina) – 23:45 Gáspár-csúcs (Kasprov vrch). Kihagyta a Ruman-csúcsot (Rumanov
štít), Ganekot (Ganek), Róth Márton-csúcsot (Ťažký štít) és a Hátsó-Barátot (Druhý
mních), valamint egy csúcsra (a leírásban VŽB rövidítés) nem ment fel egészen.
Január 8, szerda: 6:26 Volovec (Volovec) – 16:20 Liptóhutai-nyereg
(Hutianske sedlo) – Fehér-szikla erdészház (horáreň Biela skala). A
Liptói-Tátra néhány csúcsán /Szilfás (Brestová), Három-púp (Tri kopy), Bojtár (Pachoľa)/nem
ment fel a csúcsot jelző oszlopig.
Jozef Kopold szerint a Tátra főgerince ideális helyszín
szervezetünk tesztelésére.
Úgy ment végig a
főgerincen, ahogy tervezte?
„Végül is nem mentem fel minden csúcsra, néhányat
megkerültem.”
Mi volt a probléma?
„Nem ez volt a fő cél. A logikus útvonal megtalálása volt a
cél, a lehető leggyorsabban végigmenni a Tátra főgerincén alvás és külső
támogatás nélkül. Megtudni, hogyan reagál erre a szervezetem.”
Miért hagyott ki
néhány csúcsot?
„Bár szerencsére szinte tavaszias volt az idő, kezdtem
kimerülni, mert a pihenésről szóló elképzelésem nem működött. Úgy terveztem,
hogy az ultramaratoni futókhoz hasonlóan párszor megállok, megengedek magamnak
15 perc pihenőt, mely idő alatt becsukom a szemem, és elérem az alfa szintet.
Ennyi pihenő elég. Mivel azonban szinte mindig izzadtam, 5 perc után elkezdtem
remegni, ezért tovább kellet futni.”
Futni?
„Igen, amikor csak lehetett, különösen ereszkedés közben.”
Ez nem úgy hangzik,
mint egy hagyományos mászás alpesi stílusban.
„Alpesi stílusban a Tátrában nem lehet mászni, mindenütt
vannak emberek, bárhonnan leszaladnak, és két óra múlva ülnek a sör mellett. Ez
inkább az ultramaraton és a hegymászás kombinációja volt.”
Mennyiben volt
hegymászás?
„A Bélai- és a Liptói-Tátrában nem, a Magas-Tátrában azonban
használtam kötelet, volt beülőm és hágóvasam. De nem volt ez nagyon nehéz
mászás, a Tátrában ennél sokkal nehezebb célok is vannak.”
Éjszaka is mászott?
„Volt nálam fejlámpa. Bár az embernek kissé torz a látása,
én a gerincen inkább az ösztöneimre támaszkodtam azzal kapcsolatban, hogy merre
kell menni.”
Miért nem dokumentálta
a mászást?
„Volt fényképezőgépem, készítettem is néhány fotót, de rossz
volt a beállítás, és sötét is volt. De azt szokták mondani, a nagy
teljesítményeket nem lehet dokumentálni, különösen ha egyedül van az ember.”
Ezután azt hiszem nem
meglepő a hitetlenkedés.
„Megértem, de én nem a rekordért csináltam. Volt, amikor
azért másztam, de idővel az ember megérti, hogy ha a végtelenségig hajszoljuk a
rekordokat, az sehová nem vezet, és minden alkalommal legyőzöttek leszünk.”
Mi volt a motiváció?
„Azt akartam megtudni, hogyan működik a szervezetem ilyen
erőkifejtés közben. Az ilyen dolgokat nem lehet a Himalájában tesztelni, ahol befolyásolnak
a nagy magasság hatásai. A Tátra erre tökéletes.”
Mire jutott?
„Ma már nem bízok annyira a saját testemben. A
kimerültségtől egy nagyon különös állapotba kerültem, átléptem egy határt, ami
nagyon veszélyes.”
Mi történt?
„Szinte automatikusan lépkedtem, a természet részévé váltam,
és nem tudtam segítséget hívni. Végül küldtem egy üzenetet Pavol Barabášnak,
hogy pácban vagyok, és ő inkább elküldte értem a hegyimentőket.”
Hallucinált?
„A legfurcsább állapotban a gerincmászást követő napon
voltam. Mintha be lettem volna drogozva. Mindent nagyon élesen láttam, mint a banánhéj
szerkezetét, amely a molekuláig érzékelhető, miközben energiák úszkáltak
körülöttem. Próbálom megérteni, mi történt. Szeretném megtudni, mitől lehet egy
nehéz feladat után ilyen állapotba kerülni. Ez az, ami engem legjobban érdekel.”
