A Jégpince a Bélai-Tátrában Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2013/12/13
Hirdetés
A Bélai-Tátra számos barlangja közül a már korábban bemutatott Bélai-cseppkőbarlang és az Alabástrom-barlang mellett említést érdemel még az Alabástrom barlang mellett található Jégpince (Ľadová jaskyňa). Mint neve is mutatja, ez az 1434 m tengerszint feletti magasságban fekvő, kb. 50 m hosszúságú barlang az egyedüli a Bélai-Tátra bar­langjai közül, amelyben állandóan jeges képződmények találhatók. Dr. Róth Samu a Magyarországi Kárpátegyesület 1882-es évkönyvében ezekkel a sorokkal mutatja be a barlangot (részlet az írásból):

„Ha az Alabástrom-barlangot elhagyva, visszatérünk azon úton, melyen jöttünk, a barlang mellett utunktól balra egy meredek szirt látható. Ha a tisztáson, mely e szirttől keletre elterül, fölfelé hágunk, balra egy nagyszerű üreget találunk, melynek tágas háromszögalakú nyílása van. Ez a Jégpincze vagy Orgona bejárata. Ehhez felka­paszkodva meglátjuk mindjárt az egész barlang belsejét. Az alap, mely nagyobbára meszes földdel, itt-ott azonban szikladarabokkal is van fedve, gyorsan lebocsátkozik úgy, hogy alig 30 m. hossza­ságra 19 m. esés jött. A tető 15-17 m. magas, és az egész bar­lang olyan tágas, hogy még a végén is napvilág mellett lehet dol­gozni. A Jégpincze ugyanazon irányban terül el, mint az Ala­bástrom-barlang, és eredetileg sokkal nagyobb volt, most azonban a beszakadt tető teljesen elzárja folytatását, mely valószínűleg összefüggött az Alabástrom-barlanggal. E föltevés annál valószí­nűbb, mivel a magasabban fekvő Jégpincze valósággal az Ala­bástrom-barlang felé ereszkedik le, és e két barlang – a légvonalt véve – alig 200 lépésnyi távolságban van egymástól.
A Jégpincze 1879. aug. 4-én délutáni 6 órakor és aug. 5-én délelőtt 9 órakor a végén 4.1° C. hőmérséklettel bírt, holott künn az első esetben 12° C. és a másikban 14° C.-t mutatott a hőmérő. E hőmérséki viszonyok annyiban fontosak, amennyiben a barlang legmélyebb részében jégtömegek találhatók, melyek után a barlang a „Jégpincze" nevet is kapta. A másik név eredetét illetőleg kétféle magyarázat van: Kolbenheyer K., bielitzi tanár, „Tátra-Führer”-jében az orgona-sípokra emlékeztető jégcsapok­tól származtatja azt, a mi vezetőnk pedig, egy zsdjári kerülő, va­lamint a velünk járt munkások azon sivító hangokra vezetik vissza az elnevezést, melyek a barlang mellett levő sziklába ütődő szél által okoztatnak. Mind a két magyarázatnak egy jó adag képzelődésre van szüksége. Tisztelendő Weber Samu úr szerint nem is e barlang neveztetik orgonának, hanem egy tovább éjszaknyugatnak fekvő sziklacsoport.
A barlang éjszaki fala jégkéreggel van borítva és ennek közelében különböző vastagságú stalagmitok és stalaktitok voltak láthatók. Azonkívül még idomtalan jégdarabok is hevertek ott, erősen mutatva az olvadás nyomát. Az összes jégmennyiség, mely ottlétünk alkalmával még meg volt, 8-10 méter-mázsát tehetett ki. Valószínű, hogy a hidegebb évszak beálltáig még jobban apadott vagy teljesen elenyészett. Nyári éjjeleken nem képződik újonnan jég, mivel a hőmérséklet e tájon éjjel is még tűrhető. Télen és korán tavaszszal nagyobb lehet a jégmennyiség és akkor változatosabbak is lehetnek alakzatai, de nyáron és az ősz kez­detén mindinkább eltűnik a barlang ezen dísze. A jég képző­dése és oly hosszú ideig való megmaradása ugyanazon okokon alapszik, melyeket a szepes-váraljai jégbarlang tárgyalásánál említettünk.”

Forrás: Dr. Roth Samu: A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása – A Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve – Késmárk, 1882 - 9. évfolyam; Fotó: www.hotelpermon.sk (Illusztráció)
Hirdetés
Hirdetés