70 évvel ezelőtt, 1943-ban nyitották
meg a turisták előtt a Zamkovszky-menedékházat. A menedékház története
tulajdonképpen már a XIX. század végén kezdett íródni, hiszen a Magyarországi
Kárpátegyesület 1897. július 25-i közgyűlésén dr. Posewitz Tivadar indítványozta
a Kis-Tarpataki-völgyben, a Tüzelőkő és az Öt-tó között egy kis menedékház vagy
kunyhó építését. Ennek a megvalósítása aztán a tervezés stádiumában megrekedt,
s csak jóval később, 1943-ban épült fel és nyitott meg a Zamkovszky-menedékház,
amelyet annyiban lehet a fenti terv megvalósításaként értékelni, hogy ez is a
Tarajka és az Öt-tó között épült, még ha nem is a dr. Posewitz által megálmodott
helyen.
A mai menedékházat Zamkovszky István
(1906-1961), a neves lőcsei hegymászó, hegyi vezető, fényképész építette, aki a
saját kezűleg épített épület elkészültéig a Téry-menedékház bérlője, korábban a
Hosszú-tavi és a Téry-menedékház teherhordója volt. 1927–1938 között az egyik
legjobb és legaktívabb hegymászó volt, sok új utat mászott a lengyel Stanisław
Motyka és Jan Sawicki társaságában, de nagyon sok magyar, lengyel, szlovák és
cseh hegymászótársa is volt. A két világháború között a turista és hegymászó
társadalom kedvelt személyisége volt, bármilyen nemzetiségű látogatóval
barátkozott, de magyarnak vallotta magát, még a lengyelek is Pityunak
szólították. Több nyelven beszélt, többek között lengyelül is.
Felépülte után a menedékház alsó
szintjén napjainkhoz hasonlóan az étkező, a konyha és a gondnok lakása, az
emeleten pedig a vendégszobák voltak elhelyezve. A menedékház megnyitása után
nem kapott nevet, a turisták azonban hamarosan Zamkovszky-menedékháznak kezdték
nevezni.
1948-ban a menedékházat
államosították, a Zamkovszky családnak el kellett hagyni azt, mivel a
kapitalisták közé sorolták őket, amely abban az időben osztályidegen réteg
volt. 1951-ben a házat Nálepka kapitány menedékháznak nevezták át, hogy még a
neve sem emlékeztessen eredeti tulajdonosaira. Zamkovszky István saját
menedékháza kényszerű elhagyása után rövid ideig a Bilík-menedékházban
dolgozott, aztán egy politikai határozat értelmében el kellett hagynia a
Magas-Tátra területét. Minden arra irányuló erőfeszítés ellenére azonban, hogy
nevét töröljék a Magas-Tátra történelméből, a turisták továbbra is csak „Zamka”
néven emlegették a menedékházat. 1991-ban aztán a menedékház visszakapta
eredeti nevét, 1993-ban pedig a kárpótlási törvény rendelkezései alapján
Zamkovszky István örökösei visszakapták a menedékházat. 1996-tól napjainkig a
jelenlegi bérlő, Jana Kalinčíková vezeti a menedékházat, aki előtte a
Hosszú-tavi menedékházban szerzett tapasztalatokat.
