445 évvel ezelőtt, 1568-ban Johann
Bock néven Németországban, a lausitzi Vetschau városában született Johannes
Bocatius (1568-1621). Drezdában, majd a csehországi Jihlavában tanult, aztán
tanárát követve 1590-ben Magyarországra jött, ahol 1593-ban az eperjesi
evangélikus iskola rektora lett. Rektori évei alatt, Bocatius határozott
kérésére 1596 és 1600 között Kunisch Ádám, a késmárki líceum rektora
rendszeresen vezette az eperjesi és késmárki diákokat a Tátrába. 1596-ban rövid
ideig Wittenbergben tanult és magiszteri fokozatot szerzett. 1598-ban Rudolf
császár koszorús költővé avatta és nemességet adományozott neki. 1599-ben a
kassai iskola vezetését bízták rá, rövidesen városi jegyző, majd főbíró lett.
1604-ben megnyitotta városa kapuit Bocskai hadai előtt.
Fejedelme 1606-ban
követségbe küldte Németországba, de Rudolf császár elfogatta, és Prágában
raboskodott évekig. 1610-ben felesége segítségével megszökött a börtönből
(felesége, aki a várban cselédnek állt be, kenyérbe rejtett kötélhágcsót
juttatott be cellájába), ám korábbi rangját többé már nem nyerte vissza.
1613-tól ismét a kassai iskolát igazgatta, 1618-ban azonban életkora miatt
lemondott a hivataláról. 1621-ben Bethlen Gábort kísérte a nikolsburgi
béketárgyalásokra, amikor útközben, a morvaországi Uhersky Brod-ban meghalt.
