Érdekességek a Tátra történelméből Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2020/03/27
A Tátra feltárása során egyes csúcsok neve, az utak nyomvonala többször megváltozott, és amikor az első turisták megérkeztek Havasaljára (Podhale), Zakopane falu még teljesen ismeretlen volt a külvilág előtt.
Hirdetés
A Tátra felfedezésének története lenyűgöző. Feltárása során egyes csúcsok neve, az utak nyomvonala többször megváltozott, és amikor az első turisták megérkeztek Havasaljára (Podhale), Zakopane falu még teljesen ismeretlen volt a külvilág előtt.
1. Ha a XIX. század végén nem építettek volna gátat a lefolyásához, akkor mára a Késmárki-Zöld-tó valószínűleg teljesen eltűnt volna.
2. A XIX. században, pontosan 1870-ben Walery Eljasz Radzikowski kiadta az „Útmutató a Tátrába, a Pieninekbe és Szczawnicába” (Ilustrowany przewodnik do Tatr, Pienin i Szczawnic” című kalauzát, ami olyan népszerű volt, hogy 1900-ig hat kiadásban jelent meg. Ez a turisták egyfajta bibliája volt. Íme egy részlet a kalauzból: „Vajon mi van a Tátrában, ami olyan erővel vonzza magához az embert, hogy hazatérve úgy tud hiányozni, mint egy szeretett ember? Milyen erő vonzza ide a legkülönfélébb foglalkozású, temperamentumú, nemű és életkorú embereket? Tudósok, természettudósok, művészek, költők, a gyönyörű természet szerelmesei úgy igyekeznek a Tátrába, mintha valami csodákkal teli kincseskamra lenne, és olyan élményekkel feltöltődve térnek onnan haza, ami érthetetlen azok számára, akik még nem voltak ott”.
3. A Tátra egyes szakértői szerint a Gránátok (Granaty) a XIX. században a Zawrat-hágón (Zawrat)  ért véget.

 

4. Az első mesterséges segédeszközöket (hágcsókat) 1887-ben építették be a Tátra-csúcsra (Vysoká) felé vezető útra, egy olyan helyre, ahol ma nincs jelzett turistaút.
5. Az első nagyobb menedékházak a XIX. század elején épültek a Tátrában, mégpedig a felsőbb osztályokhoz tartozók (hercegek, papok és arisztokraták) igényeinek szem előtt tartásával.
6. Tátra felfedezése idején Zakopane falu nem volt túl ismert. Valójában azt lehet mondani, hogy egyáltalán nem ismerték. Abban az időben nem volt vasúti összeköttetés más galíciai városokkal. Az út Krakkóból Zakopanéba akkoriban 2 napot vett igénybe, a két város közötti távolság 106 km volt. A XIX. században a hegyekbe csak lovas kocsi segítségével lehetett eljutni. A kisebbek 2 fő befogadására voltak alkalmasak, a nagyobbak 4 főt egyszerre szállítani.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl
Hirdetés
Hirdetés