![]() |
| Fotó: Marcin Kesek |
A villám a légköri elektromosság kisülése, a villámlást
kísérő dörgés pedig a levegő hirtelen kiterjedéséből származik. A hang
terjedési sebessége kisebb lévén a fénynél, a villámot is előbb vesszük észre,
mint a dörgést. A kisülési hely távolságát megközelítőleg megkapjuk, ha a
villámlás és dörgés közötti időt megfigyeljük: a másodpercek számát
megszorozzuk 330 m-rel. Ha a kisülés a közelünkben történik, rendesen csak erős
rövid csattanás hallatszik, a távolabb állók azonban hosszabb dörgést hallanak.
Míg a villám tartama a másodpercnek csak igen kis részét teszi ki, addig a
dörgés több másodpercig, néha egy teljes percig is eltarthat, miközben a hang
erőssége lökésszerűen többször megváltozik.
Nyáron, különösen nagy melegben a magasabb hegységekben
mindig számítani kell zivatar kialakulására. A párás reggelek után a levegő
gyorsan felmelegíti a meredek hegyoldalakat, ahonnan a víz hirtelen feláramlik,
gomolyfelhőkbe gyűlik, melyek aztán nem bírják tovább a terhelést, és felszakadva
visszaöntik a vizet a talajra. A jelenség gyakran jár légköri elektromossággal,
ami sima feszültség (például égnek álló haj), vagy villámlás formájában
nyilvánul meg.
A közvetlen
villámcsapás leggyakrabban olyan személyeket ér, akik exponált helyen
tartózkodnak, mint például hegytetőn, hegygerincen, sík, szabad terepen vagy nagyobb
vízfelületen. A nedves talaj, aljnövényzet is segíti a villámcsapás
bekövetkezését. Ilyenkor az ember a villámhárító szerepét tölti be, és magához
vonzza a villámot. A közvetlen villámcsapás rendszerint halálos.
![]() |
| Fotó: Andrzej Opacian |
Teendők a
villámcsapás elkerülése érdekében:
Kerüljük az exponált helyeket (pl. hegycsúcsok,
hegygerincek, kiugró vagy magukban álló nagy sziklák, magasles, stb.) vagy a
szabad, sík területeket (villámhárítóként működnek).
Kerüljük a nedves talajt, patakokat, vízeséseket és azonnal
hagyjuk el a vízfelületeket.
Kerüljük a kőomlás veszélyes csurgókat, szakadékokat.
Kerüljük a fémes tárgyak – távvezetékek tartóoszlopai, kerítések,
tornyok, vasúti sínek – érintését.
Kerüljük a kis odúkat és barlangnyílásokat. Csak akkor
bújjunk mélyedésbe, ha az legalább 1,5 méter mély. Barlangban csak akkor
keressünk védelmet, ha abban a bejárattól, a tetőtől és a falaktól legalább 1,5
méter távolságra lehetünk.
Különösen veszélyes közvetlenül a fák törzse mellé állni, főképpen
igaz ez az erdő szélén álló fákra, hiszen a fa teteje éppúgy lehet kiemelkedő
tárgy, mint a mezőn álló ember. Ha fák közelében vagyunk, akkor a törzstől
lehetőleg három-öt méter távolságra helyezkedjünk el.
Használjuk ki a falak által nyújtott védőzónát. A fal
magassága legyen legalább a testhossz nyolcszorosa, a faltól való távolság
pedig legalább egy testhossz.
Ha nincs a közelben villám-védett menedékhely (pl. nagyobb
barlang), vagy egy olyan villám-védett épület, ahová behúzódhatunk, akkor
összezárt lábakkal guggoljunk le a földön, és térdünket átölelve, összefont
karral várjuk meg, míg a villámveszély elmúlik. A villámcsapás elkerülése
érdekében csökkenteni kell a talajjal érintkező felületet és a magasságunkat is
Még jobb, ha összezárt lábunk alá minél magasabb
szigetelőként működő száraz ruhát, esőkabátot teszünk. Ha rendelkezésünkre áll
alumínium mentőfólia, terítsük testünkre úgy, hogy az a talajjal ne
érintkezzen.
Közvetlenül villámlás előtt a hosszabb, frissen mosott hajú
emberek hajszálai utolsó figyelmeztető jelként néha az égnek
merednek, ilyenkor sürgősen keressünk fedett helyet.
![]() |
| Fotó: Incze Péter |
Az égnek meredő hajszálak láttán
fényképezéssel foglalkozni életveszélyes felelőtlenség. Ilyenkor azonnal fel
kell venni a guggoló testhelyzetet, lehetőleg lábujjhegyen.
Ha csoportosan túrázunk, a csoport tagjainak legalább öt
méter távolságot kell tartani egymástól. Nemzetközi statisztikák szerint 90
százalékos a túlélési ráta, ha van másik ember is a közelben, aki tud segíteni
a villámcsapással sújtott társán. A villámcsapás miatt általában azonnal
eszméletét veszti az áldozat. Sok esetben a sérülések az élettel
összeegyeztethetetlenek: keringésleállás, súlyos szívritmuszavar, a légzőizmok
bénulása miatt légzésmegállás következik be. A súlyos égési sérülés mellett a
villám látászavart, a hangrobbanás dobhártya-átszakadást okoz.
Tévhit viszont, hogy a villámcsapás és közvetett hatásai,
vagyis a kóbor áramok nem élhetők túl. A legtöbb esetben az elektromos töltés
nagy része a bőr mentén lefutva földelődik, belső szerveket ritkábban károsít.
Az elsősegélyt nyújtó lehetőleg azonnal értesítse a
mentőket. A villámsújtotta betegeket mindenképp orvosnak kell ellátnia, mert a
káros hatások később is jelentkezhetnek – vagyis ha a sérült életben van, az
még nem jelenti azt, hogy szakszerű ellátás nélkül is életben marad. Az
elsősegélyt nyújtó ellenőrizze a légzést és a keringést, mérje fel a beteg
tudatállapotát, szükség esetén kezdje meg az alapszintű újraélesztést. A
testhelyzet attól függ, mennyire van eszméleténél a beteg: ha életjelei
kielégítőek, de nincs tudatánál, stabilan fektessük az oldalára. A
hőmérséklettől függően védeni kell a sérültet a kihűléstől is.
A www.hoaxorfact.com
oldalon közzétett cikkben látható egy fotó két, égnek álló hajú fiúról, amely
1975 augusztusában készült két testvérről a Sequoia Nemzeti Parkban
(California, USA), másodpercekkel azelőtt, mielőtt beléjük csapott volna a
villám. Két másodperccel később villámcsapás érte őket. A kép bal oldalán
látható Sean az interneten terjedő hírekkel ellentétben annak ellenére túlélte
a balesetet, hogy eszméletét kb. hat hónapig nem nyerte vissza.
