Tátrai menedékházakat bemutató
utunk során a mindenki által ismert Tarajkára érkeztünk, ahol egy hegyi szálló,
valamint a siklóvasút felső állomása található. A Tarajka népszerű
kiindulópontja számos magashegyi túrának, korábban híres síközpont volt, mely
időről időre még ma is életre kel. De kezdjük az elején. A Tarajkát viszonylag
könnyen meg lehet közelíteni, Ótátrafüredről enyhén emelkedő aszfaltozott úton
juthatunk fel ide. Az egyáltalán nem megerőltető útvonal nem csak gyerekeknek,
hanem időseknek is javasolható, nyugodt tempóban kb. 45 perc alatt teljesíthető.
Persze van egy alternatív megoldás is, amelyet II. Erzsébet brit királynő is
használt 2008-ban amikor a Magas-Tátrába látogatott. Ez nem más, mint a modern
siklóvasút, mellyel megspórolhatjuk a jó félórás sétát. Mielőtt bármit is írnánk
a hely jelenlegi állapotáról, vessünk egy pillantást az elmúlt néhány
évtizedre.
Egészen 1908-ig vissza kell menni
a történelemben, ekkor indult útjára ugyanis az első szerelvény az Ótátrafüred
és a Tarajka között kiépített siklóvasút vonalán. Az egész úgy működött, hogy a
felső állomás épületében volt egy elektromos motor, amely mozgatta a drótkötelet,
melynek mindkét végéhez egy-egy nyitott, ingajáratban közlekedő vagont
erősítettek. Az állomásokon nem volt váróterem, csak a felszállóhely felett
volt tető, a menetjegyeket pedig a vagonokban lehetett megvásárolni. Röviddel a
sikló működésének megkezdése után a helyi vállalkozó, Matejka Vince
megvásárolta a sikló felső állomása közelében lévő földterületet. 1912-ben „Tarajkai
Kioszk” néven éttermet és kávézót épített fel a felső állomás közelében, amelynek
6 szobájában később szállást is biztosított a turistáknak.
Az I. világháború után a sikló új
tulajdonosa, a prágai Legiobank új elképzelésekkel állt elő, egy „népi”
turistaszállót kívánt építeni a Tarajkán. Ez meg is történt, és 1928-ban
megnyitották a Športhotelt, amelyet összeépítettek a korábbi kioszk épületével.
A szállóban 66, többségében erkélyes szobát alakítottak ki, elektromos
világítással és fürdőszobákkal látták el, saját fodrásza volt, az épület lapos tetején pedig a vendégek kedvükre
napfürdőzhettek. A szállót és környékét František Pavel bérelte a Legiobanktól,
aki soha nem látott mértékben fejlesztette azt. 1930-tól szerény sípályát
alakított ki a szálló közelében, gondoskodott a Tátrafüredről a Tarajkára vezető
út fenntartásáról, melyet télen szánkó- és bobpályaként működtetett. Az ő
kezdeményezésére alakították ki a Nagyszalóki-csúcs alatti lejtőn lévő
sípályát. A II. világháborút megelőző években neki köszönhetően ezen a pályán rendezték
meg minden évben a Pavel-kupa elnevezésű síversenyt. Síugrósánc felépítését is
tervezte a Tarajkán, ez a terve azonban nem valósult meg.
A II. világháború után a sikló
állami tulajdonba, a Športhotel pedig 1947-ben a Szakszervezeti Mozgalom
kezelésébe került, ezután több átépítésen és rekonstrukción esett át. Az addig
nyitott kocsikkal közlekedő sikló fedett kabinokat kapott, megváltozott a
technológia is, majd 1970-ben felépítették az új felső állomásépületet, amely
kb. 200 m-rel lejjebb épült fel a korábbi állomásnál. A régi állomásépületet
szanálták, a Športhotel pedig új homlokzatot kapott. 1988-ban a szállót, vagy
ahogy akkoriban nevezték, a Hrebienok Szakszervezeti Üdülőt átépítés miatt
bezárták. Ez az átépítés 11 évig tartott, a kétcsillagos Hotel Sorea Hrebienok
csak 1999-ben nyitotta meg kapuit. Az új szálloda nem sokáig viselte ezt a nevet,
a politikai helyzet változásának köszönhetően hamarosan tulajdonosváltásra
került sor, az új tulajdonos pedig Hrebienok hegyi szállóra (Horský hotel
Hrebienok) változtatta az épület elnevezését. A szálló modernkori történetében
2001-ben egy tűzesetet is feljegyeztek, amikor rövidzárlat miatt keletkezett
tűz az épületben, amely a tüzet észlelő járókelők korai riasztásának
köszönhetően nem okozott jelentős károkat.
Az aszfaltozott úton való
elérhetőségének köszönhetően jól felszerelt szálloda jelenleg 112 ággyal,
földszinti részén pedig két étteremmel rendelkezik. A Tarajka a Magas-Tátra
egyik leglátogatottabb turistaközpontja, amely egyfajta összekötő kapocs a
Nagy- és a Kis-Tarpataki-völgy között. A szálloda közelében számos sípálya
nyomvonala fut, 1970-ben alpesi Sí Világ Kupa-versenyeket rendeztek itt.
Napjainkban a legtöbb pálya nem használható, az egykori sípályák dicsőségére
csak a romos bírói torony emlékeztet. A Tarajkán szinte egész évben különböző
rendezvényekkel várják a látogatókat. Ezek közül talán a leglátogatottabb az
ún. Medve-napok, a különböző sportversenyek, vagy a jégszobor fesztivál,
melynek éppen 2013 elején lehettünk tanúi.
Forrás és fotók: http://www.infoglobe.sk; Fotó: wikimapia.org
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése