2014. július 23., szerda

Kis-Viszoka / Východná Vysoká

A három völgy (Felkai-, Nagy-Tarpataki- és Poduplaszki-völgy) találkozási pontján magasodó Kis-Viszoka (2429 m) a Magas-Tátra főgerincének egyik ismert kilátócsúcsa. Csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik az egész Tátrára, kiváltképpen a Nagy-Tarpataki-völgyre és a Felkai-völgyre, valamint az ezeket  határoló csúcsokra, mint pl. a Gerlachfalvi-csúcs, Tátra-csúcs, Tengerszem-csúcs, Jég-völgyi-csúcs, Bibircs és mások. A piramis alakú csúcs délnyugati, görgeteges-sziklás lejtői fokozatosan ereszkednek le a Felkai-völgybe, keleti irányban, a Nagy-Tarpataki-völgy felé viszont meredek fallal esik le, csakúgy, mint a Poduplaszki-Fagyott-tó felé a Fagyott-tó katlanába, amely a Poduplaszki-Mormota-völgy legmagasabb teraszán található.

A Kis-Viszoka a Lengyel-nyeregből (2200 m) a sárga jelzésű turistaúton érhető el, melynek legnehezebb szakaszát láncokkal biztosították. A Lengyel-nyereg Tátraszéplakról (1005 m) a Felkai-völgyben futó zöld jelzésen, északról, Lysza Polanáról (971 m) pedig a Poduplaszki-völgyben haladó kék jelzésen érhető el. Eljuthatunk ide akár a Nagy-Tarpataki-völgyből is a Rovátkán át vezető kék jelzésen, ez az útvonal azonban valamennyi közül a legigényesebb. Ezek közül a legrövidebb útvonal a Felkai-völgyön keresztül vezet a csúcsra, ezen kb. 4 óra 30 perc alatt juthatunk fel a Kis-Viszokára, tapasztalt túrázók azonban ennél rövidebb idő alatt is teljesíthetik a távot.
A csúcs első ismert megmászója dr. Jármay László volt, 1888-ban, de szinte biztosra vehető, hogy előtte már mások is jártak ezen a jól megközelíthető csú­cson.

Tátraszéplak – Falkai-völgy – Lengyel-nyereg – Kis-Viszoka – Rovátka – Nagy-Tarpataki-völgy – Tarajka – Ótátrafüred – Tátraszéplak.
„Utunkat Tátraszéplakon a parkolóban kezdjük, néhány méterre a tátrai villamos állomásától. Kezdetben a Sziléziai-házhoz vezető ösvényen haladunk, itt választhatjuk a Felkai-tóhoz vezető, kevésbé megerőltető aszfaltozott utat, vagy a valamivel nehezebb, az erdőn át vezető zöld jelzésű turistautat. Az erdőben haladva a tökéletesen tiszta levegőben a Felkai-patak zúgását elnyomva a madarak énekét lehet hallani. Gyors ütemben egymás után többször keresztezzük a patakot, majd megérkezünk az első szép kilátást nyújtó helyre, a Felkai-rétre. Innen hamarosan felérünk a Felkai-tó partján álló Sziléziai-házhoz, amely mellett ezúttal csak elmegyünk, nem térünk be a nemrégiben teljesen felújított szállóba. Még bennünk van a reggelinek köszönhető erőnlét, ezért úgy döntünk, csak a Felkai-vízesés felett, az Alsó-Virágoskertben tartunk pihenőt. A patak mellett zergéket látunk legelni, balra felettünk magasodik a Gerlachfalvi-csúcs és a Tátra legmagasabb csúcsára vezető szokásos hegymászó útvonal, a Gerlachfalvi-próba. Tovább megyünk a Virágoskerten keresztül, itt egyszer csak egy másik tipikus magashegyi állattal, tátrai mormotákkal találkoztunk. Annyira meglepődtem, hogy alig tudtam lefotózni. Átfutott előttem az úton, majd eltűnt a sziklák között. Emelkedik a hőmérséklet, kellemes nyári idő van.
A Felkai-Hosszú-tótól már látható a Lengyel-nyereg, a felhők megvédenek minket a nap égető sugaraitól. A nyereg előtti utolsó szakaszon láncok könnyítik meg a haladást. Itt több emberrel is találkozunk, akik a Sziléziai-ház felé tartanak. A Lengyel-nyeregben tartott rövid pihenő után elkezdünk mászni felhőktől takart úti célunk, a Kis-Viszoka felé. Az útvonal kezdete csodálatosan szép fekvésű, vad környezetben fekszik, ezen a szakaszon megfelelő fizikai állóképesség és ügyesség szükséges. A felhők fokozatosan szétoszlanak, és lehetővé teszik számunkra, hogy visszanézzünk a Felkai-völgybe, a Felkai-Hosszú-tóra. Az ösvény egyre nyitottabb terepen halad, de továbbra is meredeken visz felfelé, az utolsó szakaszon törmeléken szerpentinezve. A csúcson lengyel turisták csoportjával találkozunk. A felhők teljesen szétoszlanak, így megcsodálhatjuk a Nagy-Tarpataki-völgyre nyíló kilátást, és feltűnik előttünk a Nagyszalóki-csúcs felé vezető teljes gerinc: a Bibircs, a Szalóki-tornyok, a Szalóki-púpok, és maga a Nagyszalóki-csúcs.
Rövid pihenő után ugyanazon az útvonalon ereszkedünk le a Lengyel-nyeregbe, ahol egyre több a turista, ennek ellenére úgy döntünk, megyünk tovább a Hosszú-tavi menedékházhoz. Először is le kell ereszkednünk a Poduplaszki-Fagyott-tó fölötti útelágazásig, majd a Kis-Viszoka északi fala alatt folytatjuk az utat. Innen az ösvény előbb szerpentinekben, később láncok mellet visz fel a Rovátka nyílásába. A hágó a Vörös-patak-torony és a Kis-Viszoka között helyezkedik el, magassága 2288 méter. Kevés itt a hely és sok az ember, ezért megállás nélkül megyünk tovább. A Rovátka mindkét irányból járható, és előnyt jelent, hogy az új láncok kiépítése után benn hagyták a sziklában a korábbi láncokat, rögzítő gyűrűket is. A másik oldalon, a Nagy-Tarpataki-völgy felé nincsenek láncok. Miután a tél folyamán kicsit megsérült a sziklalépcső, így a korábbi lépcsők maradéka elég csúszós lefelé. A kék jelzésű ösvény kisebb-nagyobb tavak között vezet, melyekből több mint 20 található ebben a völgyben. Keresztezünk egy patakot, majd megérkezünk a Testvér-tavak fölötti sziklaküszöbön álló Hosszú-tavi menedékházba. Itt gyorsan felfrissülünk, hiszen a szép idő a szabadba, a gyönyörű alpesi környezetbe csábítja az embert. A menedékházban elfogyasztott sörnek köszönhetően frissen érkezünk vissza a Tarajkán keresztül Ótátrafüredre, ahonnan villamossal jutunk vissza utunk kiindulópontjára, Tátraszéplakra.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...