A három völgy (Felkai-,
Nagy-Tarpataki- és Poduplaszki-völgy) találkozási pontján magasodó Kis-Viszoka
(2429 m) a Magas-Tátra főgerincének egyik ismert kilátócsúcsa. Csúcsáról
gyönyörű kilátás nyílik az egész Tátrára, kiváltképpen a Nagy-Tarpataki-völgyre
és a Felkai-völgyre, valamint az ezeket
határoló csúcsokra, mint pl. a Gerlachfalvi-csúcs, Tátra-csúcs,
Tengerszem-csúcs, Jég-völgyi-csúcs, Bibircs és mások. A piramis alakú csúcs
délnyugati, görgeteges-sziklás lejtői fokozatosan ereszkednek le a
Felkai-völgybe, keleti irányban, a Nagy-Tarpataki-völgy felé viszont meredek
fallal esik le, csakúgy, mint a Poduplaszki-Fagyott-tó felé a Fagyott-tó
katlanába, amely a Poduplaszki-Mormota-völgy legmagasabb teraszán található.
A Kis-Viszoka a Lengyel-nyeregből
(2200 m) a sárga jelzésű turistaúton érhető el, melynek legnehezebb szakaszát
láncokkal biztosították. A Lengyel-nyereg Tátraszéplakról (1005 m) a
Felkai-völgyben futó zöld jelzésen, északról, Lysza Polanáról (971 m) pedig a
Poduplaszki-völgyben haladó kék jelzésen érhető el. Eljuthatunk ide akár a
Nagy-Tarpataki-völgyből is a Rovátkán át vezető kék jelzésen, ez az útvonal
azonban valamennyi közül a legigényesebb. Ezek közül a legrövidebb útvonal a
Felkai-völgyön keresztül vezet a csúcsra, ezen kb. 4 óra 30 perc alatt
juthatunk fel a Kis-Viszokára, tapasztalt túrázók azonban ennél rövidebb idő
alatt is teljesíthetik a távot.
A csúcs első ismert megmászója dr.
Jármay László volt, 1888-ban, de szinte biztosra vehető, hogy előtte már mások
is jártak ezen a jól megközelíthető csúcson.
Tátraszéplak
– Falkai-völgy – Lengyel-nyereg – Kis-Viszoka – Rovátka – Nagy-Tarpataki-völgy
– Tarajka – Ótátrafüred – Tátraszéplak.
![]()
„Utunkat Tátraszéplakon a parkolóban
kezdjük, néhány méterre a tátrai villamos állomásától. Kezdetben a
Sziléziai-házhoz vezető ösvényen haladunk, itt választhatjuk a Felkai-tóhoz
vezető, kevésbé megerőltető aszfaltozott utat, vagy a valamivel nehezebb, az
erdőn át vezető zöld jelzésű turistautat. Az erdőben haladva a tökéletesen
tiszta levegőben a Felkai-patak zúgását elnyomva a madarak énekét lehet hallani.
Gyors ütemben egymás után többször keresztezzük a patakot, majd megérkezünk az
első szép kilátást nyújtó helyre, a Felkai-rétre. Innen hamarosan felérünk a
Felkai-tó partján álló Sziléziai-házhoz, amely mellett ezúttal csak elmegyünk,
nem térünk be a nemrégiben teljesen felújított szállóba. Még bennünk van a
reggelinek köszönhető erőnlét, ezért úgy döntünk, csak a Felkai-vízesés felett,
az Alsó-Virágoskertben tartunk pihenőt. A patak mellett zergéket látunk
legelni, balra felettünk magasodik a Gerlachfalvi-csúcs és a Tátra legmagasabb
csúcsára vezető szokásos hegymászó útvonal, a Gerlachfalvi-próba. Tovább
megyünk a Virágoskerten keresztül, itt egyszer csak egy másik tipikus
magashegyi állattal, tátrai mormotákkal találkoztunk. Annyira meglepődtem, hogy
alig tudtam lefotózni. Átfutott előttem az úton, majd eltűnt a sziklák között.
Emelkedik a hőmérséklet, kellemes nyári idő van.
A Felkai-Hosszú-tótól már látható a
Lengyel-nyereg, a felhők megvédenek minket a nap égető sugaraitól. A nyereg
előtti utolsó szakaszon láncok könnyítik meg a haladást. Itt több emberrel is
találkozunk, akik a Sziléziai-ház felé tartanak. A Lengyel-nyeregben tartott
rövid pihenő után elkezdünk mászni felhőktől takart úti célunk, a Kis-Viszoka
felé. Az útvonal kezdete csodálatosan szép fekvésű, vad környezetben fekszik,
ezen a szakaszon megfelelő fizikai állóképesség és ügyesség szükséges. A felhők
fokozatosan szétoszlanak, és lehetővé teszik számunkra, hogy visszanézzünk a
Felkai-völgybe, a Felkai-Hosszú-tóra. Az ösvény egyre nyitottabb terepen halad,
de továbbra is meredeken visz felfelé, az utolsó szakaszon törmeléken
szerpentinezve. A csúcson lengyel turisták csoportjával találkozunk. A felhők
teljesen szétoszlanak, így megcsodálhatjuk a Nagy-Tarpataki-völgyre nyíló
kilátást, és feltűnik előttünk a Nagyszalóki-csúcs felé vezető teljes gerinc: a
Bibircs, a Szalóki-tornyok, a Szalóki-púpok, és maga a Nagyszalóki-csúcs.
![]()
Rövid pihenő után ugyanazon az
útvonalon ereszkedünk le a Lengyel-nyeregbe, ahol egyre több a turista, ennek
ellenére úgy döntünk, megyünk tovább a Hosszú-tavi menedékházhoz. Először is le
kell ereszkednünk a Poduplaszki-Fagyott-tó fölötti útelágazásig, majd a
Kis-Viszoka északi fala alatt folytatjuk az utat. Innen az ösvény előbb
szerpentinekben, később láncok mellet visz fel a Rovátka nyílásába. A hágó a
Vörös-patak-torony és a Kis-Viszoka között helyezkedik el, magassága 2288
méter. Kevés itt a hely és sok az ember, ezért megállás nélkül megyünk tovább.
A Rovátka mindkét irányból járható, és előnyt jelent, hogy az új láncok
kiépítése után benn hagyták a sziklában a korábbi láncokat, rögzítő gyűrűket
is. A másik oldalon, a Nagy-Tarpataki-völgy felé nincsenek láncok. Miután a tél
folyamán kicsit megsérült a sziklalépcső, így a korábbi lépcsők maradéka elég
csúszós lefelé. A kék jelzésű ösvény kisebb-nagyobb tavak között vezet,
melyekből több mint 20 található ebben a völgyben. Keresztezünk egy patakot,
majd megérkezünk a Testvér-tavak fölötti sziklaküszöbön álló Hosszú-tavi
menedékházba. Itt gyorsan felfrissülünk, hiszen a szép idő a szabadba, a
gyönyörű alpesi környezetbe csábítja az embert. A menedékházban elfogyasztott
sörnek köszönhetően frissen érkezünk vissza a Tarajkán keresztül Ótátrafüredre,
ahonnan villamossal jutunk vissza utunk kiindulópontjára, Tátraszéplakra.”
