2013. március 1., péntek

Anekdoták Grósz Alfréd feljegyzéseiből


Anekdoták. Mennyi érdekfeszítő várakozás, mennyi kedves régi, élvezetes történet, mennyi báj a naiv alföldi ember és a hegyekről mit sem tudó városiak kérdéseiben, vélekedéseiben erről a számukra idegen világról. Az alábbiakban egy csokorra való rövid anekdotát nyújtok át az olvasóknak Grósz Alfréd feljegyzéseiből.

Egy fiú érdeklődik:
- Mondja csak kérem, melyik a Bibircs?
- Tudja maga, melyik a Szalóki-csúcs? – kérdi a megszólított úr.
- Nem tudom – válaszol a diák.
- Nohát attól balra van – fejezte be a magyarázatot a megszólított, anélkül, hogy megmutatta volna, hogy melyik a Szalóki-csúcs.

 

A Kis-Tarpataki-völgyben megszólít egy úr:
- Mondja csak, kérem, milyen a Lomnici-csúcs?
Láttam, hogy gyakorlatlannal van dolgom, tehát azt feleltem, hogy „nehéz”.
- Hogy értsem ezt? – tudakozódott tovább.
- Ahogy tetszik. Akár mászó-technikai szempontból, akár súly tekintetében…

Egy magyar úr azt kérdi tőlem, amikor éppen egy toronyról érkeztem vissza a völgybe:
- Mi újság ottan, ki van odafönt?
- Senki – mondtam – csak a toronyőr, de az egy rém goromba fráter.
- Úgy? Hát még ott is gorombáskodnak az emberrel? No ez már mégiscsak disznóság – kelt ki magából a kérdezősködő. – Ha hazautazik okvetlenül jelentse föl az illetőt a Kárpátegyesület vezetőségénél!

Mikor 1913. november 30-án a Zöld-tavi menedékház tatarozási munkálataira felügyeltem, azt mesélte nekem tört németséggel egy ott dolgozó olasz munkás, hogy ő még olyan furcsa hideget, mint akkor volt, amikor a Zöld-tóhoz fölmentek, soha nem látott. „Olyan melegem volt, hogy csak úgy csurgott rólam az izzadtság, és a hó mégsem olvadt…”

Egy jóképű alföldi ember, aki siklón fölkerült a Tarajkára, a távcsövén keresztül meglátott a Lomnici-gerincen néhány hegynek iparkodó turistát. Mivel a saját eszével sehogy sem bírta kifundálni, vajon mit kereshetnek azok odafent, azért odafordult a maga ismerőseihez: „Mi a csudának mehetnek azok oda föl? Van talán azoknak arrafelé valami birtokuk?”

Egyszer, amint a vonatból kiszálltunk és a jegyszedő a bilétát kérte, Zuber Oszkár odaszólt:
- Nincsen jegy, utánvéttel jöttünk!
Ritkán látni annyira bamba arcot, amilyet a jegyszedő erre a váratlan feleletre vágott. Hirtelenében nem tudott mit válaszolni. Bizonyára gondolkodott afölött, hogy vajon lehetséges-e ez.
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...