2013. január 17., csütörtök

A „KBR” feliratú sziklatömb


A Bélai-Tátra déli lábainál elterülő ún. közös legelő (Gemeinschaftliche Hutweiden) – amely a Vörös-agyag-nyeregtől a Kopa-hágóig terjed – egy 1543-ban (Szepes)Béla, Késmárk és Rókus között megkötött legeltetési megállapodás szerint (Szepes)Béla határához tartozott. Az évszázadok során Késmárk többször is, olykor véres megmozdulásokkal próbálta megszerezni a legelőt. Ilyen esemény történt pl. 1701-ben, amikor a késmárki császári egységek a késmárki családból származó Jakob Edler von Kray kapitány vezetésével kivonultak a közös legelőre, és kihirdették a közös legelő Késmárkhoz történő csatolását.

A (Szepes)Bélaiak ellenállás nélkül engedtek a követelésnek, de panaszt tettek az elzálogosított szepesi városok Ólublón székelő, Karetty nevű lengyel sztarosztájánál, aki azonban nem tudott erélyesen fellépni Késmárk városával szemben. Ezt követően a szepesbélaiak a panasz ügyében küldöttséget menesztettek Szepeshelyre, ahol megerősítették a korábbi állapotot, így aztán a Késmárkiak és a (Szepes)Bélaiak továbbra is együtt legeltettek. A hagyomány szerint ekkor állították fel a határkövet, melybe belevésték a legelőn osztozó három település (Késmárk és (Szepes)Béla városa, valamint Rókus, mint jobbágyfalu) nevének kezdőbetűit. Ezt a határt 1733-ban aztán megerősítették. 
A KBR feliratú sziklatömb az 1777-ből származó, (Szepes)Béla határát ábrázoló térképen is jelölve van a Bélai-domb alatt, a határkő a mai napig fennmaradt, jelezve Késmárk, (Szepes)Béla és Rókus egykori határát. Az 1777-es térképen egy másik, BKR nevű határpont is jelezve volt azon a helyen, ahol a jelenlegi turistaútból, annak is a Bélai-domb és a Rókusi-rét közötti részéből egy kocsiút ágazik el a Késmárki-Fehér-víz felé. Ez azonban csak egy egymásra helyezett kövekből álló határkő volt, amely sajnos nem maradt fenn.
Forrás és fotó: Vysoké Tatry folyóirat 2007/5. szám; Fotó: Kovács Attila

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...