![]()
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a gerenda, amely házadat tartja,
És én vagyok asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem,
hallgasd meg kérésem:
NE BÁNTS!
