2012. május 1., kedd

Az erdő fohásza


Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet! 
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, 
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja, 
És én vagyok asztalod lapja,
  az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, 
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem,
hallgasd meg kérésem:
NE BÁNTS!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...