A XVIII. század végétől a hazai és a külföldi tudósok élénk érdeklődést tanúsítottak a Felkai-völgy iránt. Ótátrafüred legrégebbi vendégkönyvében a XIX. század első felében gyakorta találunk a Felkai-tóhoz, később a Lengyel-nyeregre, majd 1875-től a Gerlachfalvi-csúcsra tett kirándulásról szóló bejegyzést. Ezeket a kirándulásokat kezdetben lóháton tették meg, majd idővel egyre több turista támaszkodott a saját erejére. A legrégebbi, Tátrafüredről a Felkai-völgybe vezető ösvény a XIX. század elejétől ismert, amely kissé módosított erdészeti utak, valamint a pásztorok által kitaposott ösvények kombinációjából állt. Turisták ekkor még nem nagyon jártak a völgyben, a Felkai-tó partján álló első menház felépítése előtt csak régi bányász- és vadászösvények vezettek erre.
![]()
A Magyarországi Kárpátegyesület 1877-ben látott hozzá a völgybe vezető turistaút kiépítéséhez, az Ótátrafüredről a Virágoskertig vezető utat – amely addig csak lóháton volt járható – 1885-ben készítették el. Az akkoriban kijelölt és elkészített utak szinte teljesen azonosak a völgybe vezető mai utakkal. Az MKE boroszlói székhelyű Sziléziai Osztálya nem sokkal az utak kiépítése után kezdte felfedezni a Felkai-völgy szépségeit.
Szerény, vendéglős nélküli turistahajlék
Az első, nagyon szerény, vendéglős nélküli turistahajlék a Felkai-tó északkeleti partján épült 1871-ben, még az MKE megalapítása előtt. A kőből épült menedékházban három helyiséget alakítottak ki, a felépítéséhez szükséges pénzt Ótátrafüred látogatóitól gyűjtötték össze. Korabeli források a házat Felkai-tavi menedékház (Chatku Velického plesa, Felkersee-Hütte), vagy pedig Blásy menedékház néven említették, az építkezés kezdeményezője iránti tiszteletből. A kis házikó csak három évig létezett, majd 1874 márciusában a Gránát-falról lezúduló hólavina rombolta le.
Forrás és fotó: Ivan Bohuš ml.: Tatranské chaty
