A mítoszok és legendák ősidők óta hozzá tartoznak a várak és kastélyok történetéhez, ez alól a késmárki
vár sem kivétel. A vár egykori kapitányának feleségét, Beata Łaska-t börtönbe zárták,
mert állítólag turistaként kirándult a Magas-Tátrában. Ezzel erkölcsileg vétkezett férje ellen, aki több évvel fiatalabb volt nála, aki
ezért őt bezáratta a vár tornyába. A Késmárki Múzeum igazgatója, Erika Cintulová
megerősítette, hogy ez a várhoz fűződő történet sokat segít a vár
népszerűsítésében, elsősorban a lengyel turisták ismerik a vár úrnőjének
történetét.
„Beátát – amikor Késmárkra
érkezett – elbűvölte a közeli Tátra szépsége, férjét azonban hiába próbálta erről
meggyőzni, Albertnek más keltette fel az érdeklődését, így tehát a vár úrnője
nélküle indult a Tátrába, más kérmáski polgárok társaságában. Valószínűleg a Zöld-tóhoz
indultak. A korabeli késmárki adóskönyv többek között a következőket írja: „Łaska
asszonynak nagyon megtetszett a vidék szépsége, és az Úr 1565-ik évében több
városi polgár kíséretében a hegyekbe utazott” – magyarázta Nora Baráthová
történész.
Beata azonban kegyetlenül
megfizetett a bátorságáért, melyet akkoriban erkölcstelennek tartottak. A férje
már hosszú ideje azon gondolkodott, hogyan lehetne megszerezni felesége vagyonát,
és ezzel egyidejűleg megszabadulni 20 évvel idősebb feleségétől. Az adóskönyv később
azt írja, hogy mivel Beata megsértette az erkölcsi elveket, ezért férje a
kastély legerősebb tornyába zárta. „Valójában befalaztatta egy éhségcellába, melynek
az egyik ablakán keresztül a Tátrára nyílt kilátás, a másikon pedig az ételeket
szolgáltak fel részére. Hat évig maradt itt” – tette hozzá Baráthová.
A múzeum igazgatója
azonban azt mondja, hogy az újabb kutatások szerint a történet egyes részei másképpen
történhettek, mint ahogy azt a legendából ismerjük. A kirándulásra állítólag Beata
férje, maga Albert is vele tartott, nincs rá egyértelmű utalás vagy bizonyíték,
hogy valóban eljutottak a Zöld-tóhoz, és állítólag nem is záratta be a vár
tornyába. „A kastély körül mozoghatott, de nem engedték meg neki, hogy bárkivel
találkozzon, és az elszigeteltség szinte őrültté tette" – mondta az
igazgató. Maroš Semančík, a Késmárki Múzeum művészettörténésze hozzátette, hogy
Beatával kapcsolatban jelenleg ismert történet csak részben felel meg a
valóságnak. A befalazással kapcsolatos legenda a városi krónika feljegyzésein
alapul, az abban lévő nyilvántartásokat azonban gyakran a vár tulajdonosai és a
város közötti kapcsolathoz igazították. „A városi krónika egyik feljegyzése
szerint együtt utaztak a „Havas-hegységbe”, egy másik bejegyzés szerint egyedül
ment, a városlakókkal. Még a kirándulás időpontjáról szóló források is eltérnek
egymástól” – magyarázta Semančík.
Beata Łaska
gyakorlatilag halálig börtönbe került, de arról is eltérőek az álláspontok,
hogy valójában hol halt meg. „Forrásaink szerint a kassai mentális betegek
intézetében halt meg, a lengyelek állítása szerint viszont visszatért
Lengyelországba, és ott halt meg” – tette hozzá Cintulová. Hasonló tragikus
sors jutott első házasságától származó lányának is, akinek férje féltékenysége
miatt arcmaszkot kellett viselnie. Albert Łasky végül az összes vagyonát és a
késmárki várat is elvesztette, az új tulajdonos, Ferdinand Rueber így a kastélyon
kívül a félőrült Beata-t is megszerezte. „Úgy tűnik, hogy ez a nő nagyon tanult
és képzett volt, és az arra a korszakra jellemző klasszikus női tevékenységek
mellett figyelmet fordított a politikára és az aktuális állapotokra is” – tette
hozzá Cintulová.
„Ki vezette valójában Łaska
asszonyt a Tátrába? Csak a városlakók? Nem a közismert késmárki líceum tanárai
közül valaki, melyet abban az időszakban magas színvonala miatt már egész Közép-Európából
látogattak? Az iskolában a tantárgyak széles választéka állt rendelkezésre, többek
között természettudományt is tanították, nem csoda tehát, hogy a tanárok és
tanulóik a Tátrába jártak növényeket és ásványi anyagokat gyűjteni. A teljes
igazságot azonban valószínűleg soha nem fogjuk megtudni” – fejezte be
Baráthová.
