![]()
Garamfő
(Telgárt). A turisták libasorban mennek a falu feletti erdőben a Király-hegy irányába.
Keskeny a turistaút, ketten egymás mellet nem férnek el rajta. A fű és a bokrok
könyékig érnek az ösvény mellet. A magas fűben az erdei szamócák fejecskéi vörösen
világítanak, időnként valaki lehajol egyért.
Ha
valaki Garamfőről indul az Alacsony-Tátra gerincének bejárására, néhány napig
nem fog ágyban aludni. Először csak az Ördöglakodalma-hágón (Čertovica) talál
majd párnát és zuhanyt, utána pedig a Gyömbér alatt, a Štefánik menedékházban. Útközben
azért mégis találhatnak tetőt a fejük fölé ahol alhatnak, turistaházak helyett
kisebb turistaszállások várják a turistákat a gerinctúra útvonalán.
Ezekben
az egyszerűbb házikókban sajáthálózsákban meg lehet aludni. Kisebbek és
egyszerűbbek, mint a menedékházak, nem is lehet bennük helyet foglalni, és általában
ingyenesek.
„Ezek
a szállások azért létesültek, mert a gerinctúra hosszú, és fél napig tartana
leereszkedni a völgyekbe. Így a gerincen a többnapos túra alatt nem kell
lemenni a völgyekbe, ezeken a szállásokon is el lehet tölteni az éjszakát” –
mondja Milan Grešo, az alacsony-tátrai hegyimentő szolgálat tagja.
Az a
szabály hogy az kap szállást, aki korábban érkezik. Ha többen érkeznek, mint ahány
hely van, a később érkezők a ház körül alhatnak, vagy sátrat vernek, vagy leterítik
a fűre az polifoamot és a hálózsákot. A gerinctúrázókat méretes hátizsákjukról
lehet megismerni. Ami nem fér bele – polifoam, váltócipő – az kívül lóg rajta.
A hátizsák oldalán a hálócskákban azokat a dolgokat látjuk, amelyeknek a túra
alatt kéznél kell legyenek – vizesflaska, keksz, WC papír.
Ahogy
a turistaúton elhaladnak egymás mellett, érdeklődnek egymástól, hogy ki hol
tervezi az éjszakát. Másképpen mondva hogy kinek kit kell megelőznie, hogy
helyet kapjon a turistaszálláson.
Garamfőről
kb. három óra a Király-hegy. A kopasz hegytetőn álló adótoronytól újabb három óra
járásra van a gerincen az Andrejcová turistaszállás, ahol az első éjszakát fogják
tölteni. A ház gondnoka már ötödik
esztendeje Marek Šurina. Előtte a házról senki sem gondoskodott.
„A
szállásokat negyven, ötven évvel ezelőtt építette a Hegyi Mentőszolgálat (HZS),
önkéntesekkel és a környező falvakban élő lelkes emberekkel közösen. A HZS ma
már nem gondoskodik róluk, nem hozzájuk tartoznak” – mondja Milan Grešo.
Azokról
a szállásokról, melyeknek nincs gondnoka, senki sem gondoskodik. Ha némelyik
pusztulni kezd, általában lelkes emberek gyűlnek össze, akik önkéntesen kijavítják
az építményt, aztán hagyják, hadd élje a saját életét.
Az
Andrejcová turistaszállást jelenleg Šurina újítja föl. „Egyelőre sokat improvizálunk,
de halad a dolog” – mutat a foltozott tetőre és a kis melléképületre a konyhával,
ahol egyszerűbb ételeket lehet elkészíteni.
Andrejcová
a felújítás után sem emlékeztet luxusszállóra. „Nem akarunk kommerciális
atmoszférát kelteni, semmiféle második Chopokot. Nincs mindenkinek pénze, nem
mindenki tud száz eurókat kiadni a túrázásra. Ez itt ingyen van, illetve önkéntes
hozzájárulást elfogadunk a felújításra” – mondja Šurina.
Legtöbben
július első hétvégéjén jönnek. Idén már a hétvége előtti csütörtökön is, mert péntek
volt Cirill és Metód ünnepe a cseheknél és szlovákoknál is, és elkezdődött a
hosszú hétvége.
Már
kora este tele van a ház környéke. „Pénteken jöttünk, de már akkor tele volt” –
mondja Lukáš Maczeák, és leteríti a polifoamot a ház előtt a fűre. Az Andrejcová
1440 méter magasan fekszik, reggelente körülbelül hét fok van. Maczeák járt már
többnapos túrán, de ilyen tengerszint feletti magasságban most fog először éjszakázni.
„Nem stresszelem magam, itt van a söröcském, minden rendben van. Ha esni
kezdene, beülök a tető alá, vagy megpróbálok bejutni a házba” – mondja. Sátrat
nem visz magával, szerinte a többnapos túrára való készlettel megtömött hátizsák
anélkül is elég nehéz. Annak ellenére hogy bent ugyan már nem kapott helyet, jónak
tartja hogy a turistaszálláson nem lehet előre helyet foglalni. Szerinte ettől
a szállások elvesztenék hangulatukat.
A
turistaszállás előtt néhány sátor is áll. A turisták a földön, vagy a
faasztaloknál a tűzrakó hely körül ülnek. Aki sütögetni akar, fogja a két
kincstári fejsze egyikét, és fát vág magának. Az estét mindenki kint tölti, a
kezekben csapolt sör és lencseleves, amit a házhoz hozzátoldott kis konyhában
lehet kapni. Lehet kapni žeruchovicát is, ez tulajdonképpen vodka, amibe vadon
növő zsázsát áztatnak. Az íze a csalánhoz hasonlít. Modern WC, zuhanyzó vagy
mosdó ezeken a turistaszállásokon nincs. Andrejcovánál két latrina van, benne kézfertőtlenítőt
lehet találni. A forrásnál, ahova este a becsületesebbje fogat mosni jár, sor
alakul ki. A víz tiszta, de jéghideg, így aztán a higiéniát senki sem viszi túlzásba.
![]()
A
házba mindenki csak aludni jár. Hálózsákok kiterítve a priccseken, a padláson,
és a földön. Nem tékozolják a helyet, a polifoam elfér az asztal alatt is, a hátizsákok
a falakból kiálló szögeken lógnak, a földön csak fölöslegesen foglalnák az
alvásra alkalmas helyet. Az Andrejcovában egyszerre harmincan tudnak aludni. Ha
esik vagy nagyon hideg van, a kényelem mellékes lesz, azok is összébb húzódnak,
akik nem ismerik egymást. „Ha rossz idő van, elférnek negyvenen is. Bepréselünk
embereket még a konyhába is. Igyekszünk, hogy mindenkinek jusson tető a feje
fölé” – mondja Šurina.
A
turisták egy másik csoportja, akik későn érkeztek ahhoz, hogy bent helyet
kapjanak, elhatározza, hogy tovább indul, és a Priehyba-hágónál a szabadban
éjszakázik. „Nem akarunk reggel együtt indulni mindenkivel. Így egy kis előnyre
teszünk szert, és előbb érünk Čertovicára” – mondja Lukáš Ďurčo, aki először
van négynapos túrán. Ő sem szeretné, ha helyfoglalás lenne, ez szerinte
kiszorítaná innen a hagyományos turistákat.
A
következő napon a gerinctúrázók hét óra gyaloglás után egy pici, Ramža nevű
szálláshelyig jutnak. Régi fazsindelyek, a falakat valaki ideiglenesen
nejlonnal és ragasztószalaggal foltozta ki, hogy a szállásra ne folyjon be eső.
Sötét
van bent, fény csak az emeletes priccsek fölött lévő kis ablakocskán szűrődik
be. Az ajtó fölötti felirat „Söpörj ki magad után!” figyelmezteti a turistákat,
hogy Ramžának nincs semmilyen gondnoka. Csak az éjszakázókon múlik, hogy olyan
állapotban hagyják el a házat, ahogy találták.
A
kis szobába tizenöten férnek be, a döngölt agyagpadlón van hely. A többiek
szintén a házikó előtt verhetnek sátrat, vagy leteríthetik a polifoamot. A
latrina a bizonyítéka annak, hogy nincs gondnok. Tartalmát régóta senki sem ürítette
ki, a legtöbb látogató inkább az erdőbe megy. Este az emberek kint ülnek a Ramža
előtt. Enni- és innivalóról mindenki maga gondoskodik. Előkerülnek a
turistafőzők, és minden, ami instant táplálék, kása, leves, kávé. Műanyag
ásványvizes flakonban „érlelt” fahéjas whisky jár körbe. Üveget többnapos
túrára inkább nem visznek, csak fölösleges súly lenne.
„Szlovákiában
összesen csaknem negyven jobb minőségű turistaszállásunk van” – véli Ernest
Rusnák, a szlovák turistaházakról és szállásokról szóló könyv társszerzője. „Ha
azonban a szállások közé soroljuk a különböző alvásra szolgáló, priccsekkel
vagy padokkal ellátott házikót-tetőt is, akkor ilyenekből száznál is több van”
- mondja.
Az Andrejcová
és a Ramža egész évben nyitva van, de ez nem igaz az összes szlovák
turistaszállásra. Néhány fenntartónak gondja van az állandóan nyitott
épületekkel. „Sokszor találták a berendezést tönkretéve vagy összepiszkítva,
így a jobban felszerelt turistaszállásokat zárni kezdték. Az érdeklődők a
gondnoktól vagy a turistaklub vezetőjétől tudják elkérni a kulcsot” – magyarázza
Rusnák.
„Szlovákiához
hasonlóan az osztrák, olasz és svájci Alpokban is üzemelnek ilyen szálláshelyek,
melyek gyakrabban vannak állandóan nyitva, mint Szlovákiában. Ennek oka, hogy távolabb
vannak, megközelítésük nehezebb, mint Szlovákiában, így arra nem járnak
vandálok, tényleg csak a turisták és a hegymászók használják azokat” – mondja.
Fordította:
Pálossy László
