A Tátra
legendás épületeinek legtöbbje még emlékszik azokra az időkre, amikor gyönyörű magashegységünket
az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciája látogatta. Túléltek akár százötven évet,
de ahelyett hogy a látogatók ma is megcsodálhatnák őket, pusztulásnak indultak.
A legmodernebb gyógyintézet
A
híres tátralomnici fürdőházból – amely építésének idején, 1895-ben az egyik
legmodernebb gyógyszálló volt Magyarországon – mára csak torzó maradt. Tátralomnicot
Bethlen András mezőgazdasági miniszter kezdeményezésére alapították. „A szándék
egy olyan nyaralóhely létrehozása volt a magyar arisztokrácia és állami
hivatalnokok részére, ahol az ország határain belül üdülhetnek, és így nem
külföldi nyaraláson költik el a pénzüket” – magyarázza Semančík.
A
Fürdőház építése során alkalmazott építészeti megoldásokat és technológiákat a
német fürdők felszerelése inspirálta. „Nem sokkal megnyitás után ellátogatott
ide Frigyes főherceg is, és kijelentette, hogy Magyarország lakossága sehol külföldön
nem talál jobban felszerelt fürdőházat” – hívja fel figyelmünket Semančík.
A
tátralomnici fürdőház medencéje volt az első fedett medence a Magas-Tátrában,
melyet egy mór stílusban épült fogadótermen keresztül lehetett megközelíteni.
Hammersburg Árpád főorvosnak ötszobás lakása volt az épületben, ahol egész
szezonban tartózkodott, és az intézőnek is ötszobás lakás állt rendelkezésére.
Zuzana
Demjánová írja a „Tátra a monarchia idején” című tanulmányában, hogy a fürdők
igazgatásával megbízott Lang Árpád nagyon ügyes, modern felfogású és széles látókörű
ember volt. „Végeztek itt gyógymasszázst, pakolásokat, volt szauna,
illat-terápia, medence és napfürdő. Volt gőzfürdő, olyan helységek, ahol
villamos eszközökkel gyógyítottak, valamint masszázsszobák” – írja Demjánová. A
fürdőt elsősorban vérszegénységben, különböző idegbántalmaktól és
pajzsmirigypanaszoktól szenvedő betegek látogatták.
A II.
világháború után Tátralomnic elvesztette fürdőhely státuszát, kizárólag
idegenforgalmi és sport célú üdülőhellyé vált. A fürdőházat egészségközponttá,
postává és lakásokká alakították, a medencében úszótanfolyamokat tartottak gyerekeknek.
Bár többször tervezték a felújítását, a XX. század nyolcvanas éveitől kezdve az
épületnek többször változott a tulajdonosa, és gyors hanyatlásnak indult. Hosszú
éveken keresztül egyre pusztult, a tetők beszakadtak, néhány fal is ledőlt, úgy
tűnt, az épület enyészeté lesz. „A fürdőházból mára csak a bejárati hall és a
medencés rész maradt meg. Az oldalsó szárnyakat, ahol a lakások voltak,
lebontották. Az épület egy részét konzerválták, a fogadóterem fölötti kupolás
tetőt – mivel az nemzeti kulturális emlék – felújították” – mondja Semančík.
Az
épület tulajdonosa a Mores Estate nevű társaság. Korábban érvényes építési
engedélyt adtak ki a fürdő berendezéseinek felújítására, és szálloda
hozzáépítésére, a felújítás azonban nem kezdődött meg. „Újabb tulajdonosváltás
történt, és nem lehet tudni, hogy az új tulajdonosnak is ugyanazok-e a szándékai
az épülettel, mint a korábbinak voltak” – mondja Šípková.