2017. november 18-án megalakult a
Magyar Hegyivezetők Egyesülete (MHVE). Az egyesület elsődleges célja a
magyarországi hegyi vezető és magashegyi túravezető szakma létrehozásának
elősegítése, továbbá a szolgáltatások minőségének szabványosítása, valamint a
szakma láthatóságának és hírnevének a fejlesztése, a tagok érdekeinek a
védelme. Az egyesület törekszik arra, hogy a hegyi vezetés és magashegyi
túravezetés, mint foglalkozás szabályai törvényi szinten lefektetésre
kerüljenek.
Az egyesület feladata a hazai hegyi
vezető, magashegyi túravezető tevékenységet végző személyek képzése alapjainak
lefektetése, ennek szervezése, valamint a nemzetközi szervezetekhez történő
felzárkóztatása.
Az egyesület a tagjai számára 2018.
február 23-25. között a Magas-Tátrában workshopot tartott, melynek vezetője a
Németországban élő Tóth László, UIAGM diplomás hegyi vezető volt. Stiebel Viktória (MHVE alapító tag)
szubjektív élménybeszámolója a workshopról:
Tátrai workshopunk előtt sorakoztak
a rossz ómenek, szépen sorban fogyott résztvevők száma ahogy különféle
akadályok merültek fel egyes tagoknál, mígnem vezérünk szava szólt (dörrent),
most már tessék magunkat összekapni és sovány disznó vágtában elindulni. Erre
még a nap is azonnal kisütött, a hőmérséklet meg mínusz 20 fokig süllyedt,
ideális körülményeket teremtve mindenféle outdoor tevékenységhez. Utolsóként
leküzdöttük a ki kivel mikor indul játékot, és az éjszaka folyamán sikeresen
begyűjtöttük diplomás hegyivezetőnket aki azért valljuk be elengedhetetlen
kelléke egy hegyivezetésről szóló workshopnak.
Szombat reggel a kávésbögrénket
szorongatva (és nagyon nehezen elengedve) a bemutatkozás után fellelkesülten
hagytuk el a házat, amely lelkesedés az első jeges szélfuvallatnál kapott egy
kis gellert, de sebaj kemények vagyunk bírjuk a hideget (nem).
Szimpatikus és szélárnyékos helyet
keresve kikötöttünk egy alkalmasnak látszó sziklánál, ahol Laci az aznapra
tervezett penzumot szerette volna átadni, és ahol ehhez minden adott volt
kivéve a szélárnyékot.
Az elhangzottak elméleti és
gyakorlati részét nehéz pontosan visszaadni, mivel ez csak egy beszámoló, nem
egy 200 oldalas jegyzet. Az egyik legfontosabb üzenete volt, hogy olyan, mint
biztonság nem létezik, bár sokat segít, ha hiszünk benne és főleg megteszünk
érte mindent, értsd felkészülünk, és a hegyen (és hegy előtt) mindig mindent
mérlegelnünk, figyelnünk, analizálunk frissítünk. A ’minden’be beletartoznak az
olyan klasszikusok mint az időjárás, felszerelés egészen a résztvevőkig,
fizikai állapotukig, technikáig minden, és mindig kell lennie egy A, B, C, D
tervnek, amit kellően tudni kell kommunikálni. arra alapozva hogy minden
megtörténhet (és Murphy törvénye szerint meg is fog, de ezt nem Laci mondta,
hanem Murphy. Vagy valami ilyesmit.)
Laci bemutatója során egyre több
minden került helyre. Volt már olyan, hogy láttuk, hallottuk esetleg csináltuk
már, sőt olyanról is hallottunk aki látott olyat aki így csinálja, de
rendszerbe helyezve ok okozat és miért v miért nem magyarázattal ellátva
teljesen új oldalát mutatta a vezetésnek, sőt még a saját mászás tervezésének
is. A két nap folyamán teljes bizonyosságot szereztünk egyesület tagjainak, a
hazai ’wannabe’ gájdoknak, és oktatásnak van még hova és mire fejlődnie. Laci a
két nap folyamán elsősorban gondolkodásra sarkallt minket. A hallottakat néha
MacGyverré alakulva hasznosítottuk, amiket Laci következetesen és türelmesen
javított, magyarázva mit miért csinálunk vagy miért nem. A kiindulási pont
minimális eszközökből indult (mivel nem fogsz tonnákat cipelni, mert a gájdnak
fő ellensége az ügyfél mellett a súly) és ezekből különféle szituációkban
hogyan tudsz megoldást varázsolni pillanatok alatt. Igaz volt ez a hasadékba
pottyant delikvens kiszabadításától kezdve a véletlen mentési helyzetbe
csöppenésen keresztül, a standépítésig különböző helyszínen és körülmények
között, amit a nálad lévő minimál felszerelésekből profi módon meg tudsz és meg
is kell oldani. Egyfajta télapó zsákként megnéztük Laci zsákja mit rejt, mi az
a minimál felszerelés ami mindig nála van és miért, de sajnos télapóval
ellentétben a zsák tartalmából semmi nem lett a mienk.
A két nap ébredéstől elalvásig nagyon intenzív volt,
kérdésekkel bombáztuk Lacit aki türelmesen és mindenre kiterjedően válaszolt.
Bár nekem néha, majd egyre gyakrabban leoldott az agyam a mennyiségtől ami
elhangzott, tisztán látszott ezek az idő rövidsége miatt igen gondosan
szelektált részei csak az egész anyagnak. A teljes Dagoba rendszer azonban ott
ragyogott Laci mondandója mögött, éreztetve hogy még csak kóstolót kapunk,
érdemes még rejtett kincsek után a következő workshop keretében kutatni.
Külön fénypont volt, hogy teljesen
hiányzott a hegymászó, oktató és gájd körökben megszokott bizonyos férfi
testrész kinek nagyobb méregetése, nem az ego dominált, sőt jelen lévő másik
végzett gájdunk nagyon jó kiegészítéseket tett, bepillantást engedve az általa
ismert és gyakorolt módszerekbe, felvillantva ki hogyan oldja meg ugyanazt a
problémát. Ez is azt erősítette, tuti receptek, titkos összetevők nincsenek:
mindig minden körülményt mérlegelve és figyelve kell döntéseket hozni, az
ügyfelet és magunkat élményekkel telve biztonságban visszajuttatni az indulási
helyre. Azt nem mondom, hogy jövőre veled ugyanitt de mivel Laci elkövette azt
a hibát hogy megemlítette egy következő workshop lehetőségét, tulajdonképpen
vágom a centit…
