A Magas-Tátrában is
egyre népszerűbb téli sportolási forma a síalpinizmus. „A 10-15 évvel
ezelőttihez képest jelentősen megnőtt az érdeklődés a behavazott természetben
történő síelés iránt. Korábban csak néhány síelővel találkoztunk a tátrai
völgyekben, szinte mindannyian ismertük egymást. Manapság egyre többen vágynak
arra, hogy az érintetlen, szűz hóban síeljenek, egyre többet szeretnének látni,
és egyúttal egyre népszerűbbé válnak az adrenalin-növelő sportok, köztük a
síalpinizmus” – mondja Roman Hric hegyi vezető és szenvedélyes síalpinista.
Egyúttal figyelmeztet,
hogy meg kell különböztetni az ún. sítúrázókat, akik a síléceiken az
előkészített sípályákat használva jutnak fel a hegyre, és a síalpinistákat, akik
a völgyekben és a hágókban a behavazott turistautakon közlekednek. „Azok között,
akik az előkészített sípályákon kívülre merészkednek, az egyik legnépszerűbb a
Zöld-tóhoz (Zelené pleso) vezető út, amely nagyon szép útvonal, ráadásul itt nem
olyan nehéz a tájékozódás, mint egy lesiklópályán. Ezen kívül a Poprádi-tóhoz
és a Sziléziai házhoz vezető útvonal is nagyon népszerű” – mondja Hric.
A Kis- és
Nagy-Tarpataki-völgy viszont már a nehezebb sítúraútvonalak közé tartozik.
Ezekben a völgyekben már szükség van a hó ismeretére, ismerni kell a lavinák
természetét, biztos kézzel tudni kell használni saját felszerelésünket, és
megbízható síelési képességekkel kell rendelkezni. A túravezetők télen a magashegyi
menedékházakig vezethetik az ügyfeleket, a turisták a magashegyi hágókba és
csúcsokra viszont csak hegyivezetővel juthatnak fel. „Ha tehát valaki úgy dönt,
hogy a Kis-Tarpataki-völgyből (Malá Studená dolina) a Vörös-torony-hágón
(Priečne sedlo) át szeretne eljutni a Nagy-Tarpataki-völgybe (Veľká Studená
dolina), vagy onnan a Rovátkán (Prielom) és a Lengyel-nyergen (Poľský hrebeň) át
a Felkai-völgybe (Velická dolina), akkor ahhoz hegyi vezetőt kell fogadnia.
Ebben a régióban más hágók, így pl. a Téry-horhos (Baranie sedlo), a
Kis-Nyereg-hágó (Sedleiko), a Nagytarpataki-Zerge-horhos (Závrat) is nagyon
népszerűek, de kedvelt síalpinista útvonal a Koncsiszta (Končistá), a
Tengerszem-csúcs (Rysy), a Közép-hegység (Svišťový štít) és a Zöld-tavi-csúcs
(Baranie rohy).
A síalpinisták
alapfelszerelései közé tartoznak a speciális sílécek, amely egyaránt alkalmas a
felmenetre és a lecsúszásra, az ugyancsak speciális kötés, amelyen adott
beállítása esetén a sarok nem kapcsolódik a síléchez. Ezek némileg könnyebbek, eltérő
szerkezetűek és geometriájúak, mint a sípályákon használt lécek, ennek köszönhetően
érintetlen terepen történő síelésre is alkalmasak. „Ezeken a síléceken még ma
is szükség van ún. fókára, amely a múltban bőrből készült, manapság azonban már
moherből (mohair) nagy műanyagból készülnek” – tette hozzá Hric, kiemelve, hogy
a síelőknek a lavinamentő felszerelésről sem szabad megfeledkezni. „Saját
biztonságunk érdekében mindig legyen nálunk lavina jeladó, lapát és szonda.
Abban az esetben, ha lavinába kerülünk, és a csoport minden tagja rendelkezik
lavina jeladóval, 15 percen belül megtalálhatjuk a hó alá temetett társunkat.
Ha nincs ilyen felszerelésünk, nagyon valószínű, hogy a keresés sokkal hosszabb
ideig fog tartani, és amikor a társaink vagy a hegyimentők megtalálnak minket,
már csak a szomorú statisztikákban fogunk szerepelni” – fejezte be mondandóját
Hric, aki valamennyi ügyfelétől megköveteli ennek a felszerelésnek a meglétét.
