Soha nem lehet
kizárni, hogy a hegyekben elérkezik az a pillanat, amikor segítségre lesz
szükségünk. Annak érdekében, hogy ez ne érjen minket váratlanul, érdemes előre
felkészülni, mi a teendő vészhelyzet esetén. Tervezzük meg előre, hogyan éljünk
túl egy esetleges vészhelyzetet, és tervezzük meg előre, ennek érdekében mit
csomagoljunk a hátizsákba.
Útiterv és vészhelyzetre történő felkészülés
Egy esetleges baleset,
vagy bármilyen vészhelyzet nem olyan dolog, ami előre látható. Amikor
elsősegély felszerelésünket összeállítjuk, ösztönösen úgy tesszük, hogy ez csak
„tartalék” a hátizsákban. Izolációs fólia? Legtöbben nem is tudják, hogy melyik
oldala véd a kihűléstől, és melyik a felmelegedéstől? A legfontosabb azonban,
hogy azokat a legalapvetőbb elsősegély felszereléseket pakoljuk be, amire
valóban szükségünk lehet.
A vészhelyzetre
történő felkészülés tulajdonképpen hosszú idővel a tervezett túra előtt
megkezdődik. A tapasztalt turisták nem indulnak túrázni megfelelően
előkészített, „minden esetre” jelszóval bepakolt hátizsák nélkül, amely
tartalmazza a hideg és a kimerültség elleni védekezés alapvető elemeit, és a
lehető legkisebbre csökkenti egy mentőakció szükségességét. Természetesen arra
is figyelni kell, hogy pakoljunk a hátizsákba, de ne csomagoljuk „túl” a
hátizsákot… Néhány dolog, különösen a hideg évszakban mindenképpen kell, hogy
legyen nálunk. Ilyenek pl. a fejlámpa, meleg ital, kémiai kéz és ruházat
melegítő, sapka, kesztyű, további meleg rétegek, nagy energiatartalmú, de kis
súlyú élelmiszerek, elsősegély készlet, izolációs fólia. Ezek az alapvető
felszerelési tárgyak.
Mielőtt a hegyekbe
indulunk, tájékoztassunk valakit a terveinkről. Mondjuk el nekik hová megyünk,
milyen alternatív terveink vannak hirtelen időjárás változás esetére, és
határozzunk meg egy „nulladik” órát – egy meghatározott napot vagy órát a
visszatérésre, ameddig biztosan jelezzük neki, hogy minden rendben van. A
hegyimentők néhány mentőakciója azért kevésbé sikeres, mert az otthon
maradottak tétováznak a segítségkérést illetően – várjunk még néhány órát, vagy
egy napot… Ne feledjük, hogy az idő múlása és a félretájékoztatás vészhelyzet
esetén jelentősen csökkenti a túlélés esélyeit.
Segítségkérés
Akár baleset történt,
akár a hegyekben vagyunk kénytelenek tölteni az éjszakát, ha nem vagyunk
biztosak abban, hogy kezelni tudjuk a helyzetet, hívjunk segítséget! Ne
feledjük, hogy a hegyekben az aktuális természeti viszonyoknak köszönhetően nem
biztos, hogy azonnali segítséget kapunk. Elképzelhető – erre több alkalommal
volt már példa – hogy az azonnal megkezdődő mentőakció ellenére a szabadban
vagyunk kénytelen tölteni az éjszakát. A mentőhelikopterrel nem megfelelő
körülmények között nem lehet felszállni – a helikopter éjjel, erős szélben és
sűrű ködben nem tud felszállni. Amennyiben megsérültünk, próbáljuk meg felmérni
az állapotunkat. Kisebb sérülés esetén a segítségre várva alkalmazzuk az
alapvető elsősegélynyújtási ismereteinket.
Éjszaka a hegyen
Amennyiben kénytelenek
vagyunk a hegyen tölteni az éjszakát, készüljünk fel a bivakolásra. Próbáljuk
meg megkeresni a közelben található, erre alkalmas legkényelmesebb helyet.
Kerüljük a homorú formájú, nedvesebb és hidegebb területeket és a hulló kövek
miatt veszélyes, csatorna-szerű vályúkat: Nem szerencsés a hegygerincen tölteni
az éjszakát, ahol általában erősebben fúj a szél. Ne aludjunk el. Minél
hosszabb ideig tart a megfelelő bivak előkészítése, annál kevesebb óra van
hátra hajnalig.
Miután megtaláltuk a
bivakolásra megfelelő helyet – amennyiben mozgásképesek vagyunk – próbáljuk meg
elegyengetni a terepet. Télen akár hóbarlangot is áshatunk. Gondoljunk arra,
hogy szigeteljük magunkat a talajtól és a környezettől is (izolációs fólia).
Vegyük fel magunkra minden ruhánkat, majd ürítsük ki a hátizsákunkat – ezt
követően fel tudjuk azt húzni a lábunkra, mellyel gátoljuk a hőveszteséget. Ha
nem egyedül vagyunk, öleljük meg a velünk lévő társunkat, összebújva melegítsük
egymást, akár ez is lehet a túlélés kulcsa. Ügyeljünk arra, hogy melegen
tartsuk testük „plexus solaris” nevű részét (alhasi idegközpontok), vagyis
karunkat fonjuk össze a mellkasunkon, kezeinket pedig dugjuk a hónalj alá.
Igyunk valami meleget, és töltsük fel szervezetünk energiakészleteit. Ne essünk
pánikba, óvakodjunk az apátiától, ami sokkal veszélyesebb, mint a kihűlés.
Optimizmus
Tartsuk fenn a pozitív
gondolkodásunkat. Ez természetesen önmagában nem segít az állapotunkon, de az
optimizmus fontos fegyver a túlélés érdekében. Az energiapazarlás, a
vészhelyzetbe való kerülésünk miatt önmagunk ostorozása nem segíti a túlélést.
Jóleső gondolatok a szeretett személyekről, kedvenc elfoglaltságunkról, kedvelt
helyekről – ezek segíthetnek elfeledtetni, hogy túl kell élni az éjszakát, és
ki kell várni a segítséget.