A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái
alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben
megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli
sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták
emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben
elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A
Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt,
ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem
minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról
a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni,
akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.
Rigó Péter (1944-1965)
![]()
A következő emléktábla Rigó Péter orvostanhallgatónak állít
emléket. Grósz Alfréd és Komarnicki Gyula levelezésében bukkantam nyomára,
amely Neidenbach Ákos 2009-ben megjelent „Tátránk tudós polihisztora Grósz
Alfréd” című könyvében jelent meg nyomtatásban. Grósz Alfréd ebben a levélben
beszámol róla, hogy a fiatal hegymászó sokszor meggondolatlanul viselkedett a
hegyen, ezért szülei megkérték Grósz professzort, hogy ne csábítsa a fiukat a
hegyekbe. Idézet a levélből: „…arra kértél, kérjem meg az itteni Rigó Péter
orvostanhallgató fiatal magyar hegymászót, csináljon pár olyan túrát, amelynek
a leírása kellene. Én akkor azt válaszoltam, nem fordulok ez ügyben az
illetőhöz, mert a szülei többször is nagyon kértek, hogy ne serkentsem
sziklamászásra. Én ezt a szülőknek meg is ígértem annyival inkább, mert a fiú,
ha ügyes sziklamászó volt is, sok meggondolatlanságot csinált. Többször vitt
teljesen gyakorlatlanokat nehéz túrákra. Ez lett most a veszte. Február 28-án
temettük őt az itteni sírkertben. Öt teljesen tapasztalatlan fiatalt febr.
25-én elvitt a Varangyos-tavi-csúcs nyugati falára. A Horn-Serényi-út feléig
Rigó elől-mászó. Ott a társa elcsúszhatott, kirántotta az állásból, és
mindketten lezuhantak. A többi négy kezdő nem mert visszafordulni, fölküzdötték
magukat a csúcsra, ahonnan vészjelt adtak, amelyet meghallottak a Rabló
menházban. Másnap lehozták őket a hivatásos mentők.” Emléktáblájának felirata:
OCCIDO CUM SOLE
RIGÓ PÉTER
orvostanhallgató
1944-1965
Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler
Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók,
turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának
elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd
tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz,
nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s
a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”
Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád
