A Tátra nem idiótáknak / I. rész Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2017/05/22
Hirdetés
Figyelem: ma éjszaka sötét lesz!
Anna Luthor blogbejegyzése alapján:
A Tátra gyönyörű. Nem a Krupówki, nem Zakopane belvárosának bárjai, de még csak nem is a Gubałówka. Hanem a Tátra – a gyönyörű lengyel hegyek. Minden évben több millió turista látogat ide, közülük 3,3 millió (2015-ös adat) ellátogat a Tátrai Nemzeti Parkba. Ezek nagy részét sajnos …nak nevezhetjük. Az emberi butaság egyik legtökéletesebb példája a Halastónál rekedt 80 turista hírhedt esete 2016 szilveszterének előestéjéről. Természetesen arról a 80 turistáról van szó, akik nem voltak rá felkészülve, hogy éjszaka a hegyen is sötét lesz. Ennek tudatában nem meglepő az a tény, hogy a Halastótól a parkolóba vezető aszfaltozott út megtétele olyan nehéznek bizonyult számukra, mintha a Sas úton túráztak volna. Joggal kérdezhetik, miért csodálkozom ezen? Hát elmondom. Miután az említett turistacsoport bejelentést tett a hegyimentők ügyeletén, elsőként rendőrök érkeztek a helyszínre, és a mi kimerült, rémült turistáink, akik nem voltak képesek saját lábukon, az aszfaltozott úton elhagyni a nemzeti parkot, hirtelen csodálatos változáson mentek keresztül, és teljes mértékben visszanyerték vitalitásukat. Lehet? Lehet!

Szeretem a hegyeket. Szeretem a nagyságukat, az elérhetetlenségüket, hogy ott önmagam lehetek, hogy lehetőségem van a lehető legszorosabb kapcsolatba kerülni a természettel. Imádom őket azért is, mert úton a csúcsra megfeledkezem minden problémámról. Elfeledkezhetek a mindennapi élet nehézségeiről. Na és persze azért, mert a turistautakon ki tudom pihenni az emberi durvaságot, amellyel nap mint nap találkozom a nagyvárosokban.
Ahogy Roman Rogowski tiszteletes mondta egyszer: „A hegyek segítik az alázatot, vagyis az igazság megismerését önmagunkról. Többek között arra is megtanítanak, hogy a fáradt hegymászónak sem ereje, sem késztetése nincs arra, hogy palástolja, elrejtse előttünk valódi arcát.”
Ahogy már említettem, minden évben több millió turista keresi fel a Tátrai Nemzeti Parkot. A hegyek igaz szerelmesei, amatőr hegymászók – ők az átlagos turisták számára megközelíthetetlen útvonalakat, helyszíneket keresnek, ahol nincs aszfaltút, nincsenek padok, nincsenek lépcsők. A Tátrával kapcsolatban sajnos nem feledkezhetünk meg a sorban állásról. Egy ideig éltem és dolgoztam Zakopanéban, és nem egyszer hallottam érdekes párbeszédeket, mint pl. az alábbiak:

„Egyáltalán nem értem ezeket az embereket. Eljönnek ide nyaralni, és reggeltől estig járják a hegyeket. Milyen pihenés ez?”
„A Giewonton van valamilyen étterem?”
„5 złotyt fizettem a belépőért, és senki sem szórta le honokkal a jeges utat.”
„Tudja Hölgyem, a hegyek már csak ilyenek, veszélyesek…”
„Bocsánat, hogy jutok fel a Giewontra?”
„Hogyhogy nincs benne a jegy árában a balesetbiztosítás? Végtére így is elég drága a belépő.”
…és a végére a legütősebb: „- Drágám! Látsz valamit? – Nem, a hegyektől semmit!”

Sok turista tett panaszt a nemzeti parknál a Halastóhoz vezető úton padok és a világítás hiánya miatt. Tanult emberként nehezen tudom elhinni, hogy ilyen emberek is élnek a Földön. Azt gondoltam, hogy az evolúció mindenkire vonatkozik, de úgy tűnik, néhányan megálltak az óvodás szinten. Nemrégiben az egyik fórumon belefutottam egy vitába a turistautak mellett nem létező hulladékgyűjtőkről. Hogy miről folyt a vita? Elindultak túrázni egy doboz sörrel és egy csomag chipsszel (valódi turista ebéd…), és a fórumozónak már nem volt ereje levinni a csomagolóanyagot. Szép munka…
Bőven tudnék még példákat sorolni az emberi butaságra, de véleményem szerint a nemzeti park ügyfélszolgálata így is bővelkedik ezekben. A turisták mindenre panaszkodnak…
Nem tudom, hogy csak a lengyelek ilyen szűk látókörűek, vagy ez más nemzetekre is jellemző? Évről évre egyre több felelőtlen ember látogat a Tátrába. Néha eltűnődöm, vajon nem lenne-e jobb máshová menni, és ott megcsodálni a természet szépségét? Mivel a természet akkor a legszebb, ha még érintetlen. Egy aszfaltúton sétálni több ezer ember között, flip-flop papucsban vagy balerinacipőben sorban állni a Giewont alatt, eléggé absztrakt vágyak. Már csak az hiányzik, hogy pl. az ún. Kocaturista-sztrádán 100 méterenként éttermeket létesítsenek. Különben az emberek továbbra is csak panaszkodni fognak. Köves az út? Hiba. Csúsznak a kövek? Még nagyobb hiba. Sár a Chochołowi-völgyben? Micsoda állapotok! A Halastóhoz aszfaltozott út vezet, és még így is sokan morognak a bajszuk alatt, hogy 8 km-t kell menni egy irányban. Ezért is annyira népszerűek a lovaskocsik.
Padok a városi parkokban, vendéglátóhelyek a városközpontban, ajándékboltok a piacon. A hegy maga a természetesség. A hegyek nem a mi otthonunk, Ott mi csak vendégek vagyunk. A hegyek lakói a madarak, a medvék és más állatfajok. Erről soha nem szabad megfeledkezni. Ahogy arról sem, hogy a hegyeket nem kell, és nem is szabad megváltoztatni. Alkalmazkodni kell hozzájuk. Ha tehát valami nem tetszik nekünk a hegyekben, akkor ne menjünk oda. A Tátra minden bizonnyal hálás lesz, ha egy …-al kevesebb látogatja…
Mindannyian voltunk zöldfülűek a hegyekben. Senki sem született túracsákánnyal a kezében. Ez egyértelmű. De épeszű ember miért kockáztatja saját és mások testi épségét, miért szennyezi és teszi tönkre a természetet? Bárkivel történhet baleset, az embernek tanulnia kell a hibáiból, de a logikus gondolkodás hiánya és a természetben történő szándékos károkozás nem elnézhető.

Forrás és fotók: http://anna-luthor.blogspot.pl; Anna Luthor
Hirdetés
Hirdetés