A tátrai sportolásszerű hegymászás
történetében több fejezet szól azokról a bátor nőkről, akik képzettség és
találékonyság tekintetében gyakran felülmúlták a férfiakat. Nem volt ez
másképpen a Tengerszem-csúcson sem, amely a leglátogatottabb csúcs a
Magas-Tátrában. A kommunista propaganda is felhasználta ezt a háromormú csúcsot
saját céljai népszerűsítésére. Minden diák tudta, hogy a lengyelországi
emigrációs évei alatt 1913 augusztusában maga Vlagyimir Iljics Lenin is
feljutott erre a csúcsra. Néhány hegymászó történész azonban úgy gondolja, hogy
Lenin soha nem járt a Tengerszem-csúcson, hiszen az öregedő forradalmárban
egyszerűen nem volt annyi erő, hogy ezt megtegye, a bolsevik történészek csupán
ezen a módon szerették volna javítani a róla kialakult képet. „Sajnos kevés szó
esik viszont arról, hogy férje kíséretében 1899-ben megmászta a
Tengerszem-csúcsot a kétszeres Nobel-díjas, lengyel származású francia fizikus
és kémikus, Marie Curie-Skłodowska” – sajnálkozik a történész.
Fél évszázaddal Lenin állítólagos
csúcstúrája előtt viszont két bátor nő állt a Tengerszem-csúcson. A
Menguszfalvi-völgyben szabad ég alatt eltöltött éjszaka után Lerch (Schmiedt)
Berta, valamint a nagyszalóki evangélikus lelkész felesége, a tapasztalt túrázó
Bexheft Dorottya érték el a csúcsot.
„A Tengerszem-csúcsot sem kerülték
el a tragédiák, melyek közül egy 1939 nyarán történt esetet szeretnék
elmesélni. Két héttel azelőtt, hogy Hitler megszállta volna Lengyelországot, a
csúcson lett öngyilkos a zakopanei költő, Adam Prochl. Amikor megtalálták a
testét, nála volt egy újság, amely közölte Hitlernek a Reichstagban elhangzott
beszédét. Egyes történészek máig arról vitatkoznak, hogy valójában még a II.
világháború kitörése előtt a költő volt a világháború első áldozata” – mondja
Bohuš.
