A Nyugati-, vagy Liptói-Tátra hegyvonulata számos olyan látványosságot
kínál, melyeket érdemes megtekintenünk. Ez egy valóban vadregényes táj,
völgyeiben nagyokat túrázhatunk. A Rohácsi-völgyben több igényes túrán
vehetünk részt. Egy szép augusztusi napon jómagam is ennek a vidéknek a
felfedezésére indultam. Kilenc óra után pár perccel indultunk a
parkolóból, mely 1063 méterre van a tengerszint fölött. Néhány perc múlva a
hegyi patak hídján áthaladva, egy felvonó mellett az erdőben találtuk magunkat.
Ezután egy meredek útszakasz következett, majd kiértünk az aszfaltozott útra.
Ezen negyven percet haladtunk az Adamcula-rétig (1183 m a tengerszint felett),
ahol balra letértünk a kék jelzésű ösvényre.
Eredetileg ellenkező irányban
terveztük a túra megtételét, de szerencsénkre megváltoztattuk a sorrendet. Így
a vízesés felé vettük először utunkat. Visszafelé ugyanis sokkal fárasztóbb
lett volna a meredek út. A Zöld-völgyön keresztül törtünk fölfelé. Az út csak
minimális mértékben épült ki, így bizony figyelnünk kellett az ösvényt. Ha a látványban
kívántunk gyönyörködni, megálltunk. Ezért sem tudtuk az útjelző táblák
időpontjait tartani. Ezeknek az a hátrányuk, hogy csak szlovák nyelven
tájékoztatják a turistákat. Egykor a Tátrában szlovák, magyar és német nyelven
közölték a közérdekű tudnivalókat. Az EU-ban erre nyilván nincs szükség, a sok
külföldi turista vessen magára, ha nem tud szlovákul! A vízesést 10:40 körül
láttuk meg. A meredek úton tovább kellett haladnunk, míg teljes szépségében
gyönyörködhettünk benne. Másodpercenként 500-1200 liter víz zúdul itt alá 23
métert. Ekkor jutottunk 1340 tengerszint fölötti magasságba, de még nem tudtuk
mi vár ránk! A túrázók egy része visszafordult, a többiek kapaszkodtak a
meredek úton fölfelé.
